Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1896

* PALLÉR KELEMEN 1841—1897 No marble marks thy couch of lowly sleep, But living statues there are seen to weep. BYRON. lhangzott az ének, a hála szózata. A tanév utolsó napja száz és száz ajkat nyitott imára, sok szívben gyujtá fel a boldog megelégedés tüzét és sok szemben fakasztá meg az öröm könyüit. A kis tanulók, a serdülő ifjak ragyogó ábrázattal rohannak édes szüleik ölelö karjai közé. S a szülök csókzáporban fürdetik gyermekeik kisugárzó arczát, melyet egy évi komoly munka verítéke öntözött, a nagy életküzdelem elöiskolája kissé meghalványított. Reményt reményre szőnek, tervre tervet építenek, meglánczolják a hímes, mégis bizonytalan jövőt. S a nagy munkások, a tövises uton járók, azok szinte örömest pihennek meg; örülnek, hogy ismét egyet fordult a nagy idö kereke s egyelőre nem gondolnak arra, hogy az a fordulás évről évre közelebb tolja az életóra mutatóját végső határa, a nagy pihenés felé. A sírtól csak egy lépés választja el a kisdedet és aggot. S mégis mennyi öröm, mennyi hit, remény, mily világot átölelő szeretet, mekkora zajongás a szívben, mily görcsös ragaszkodás a léthez, milyen imádata a mulandónak, mennyi ábránd, rajongás, mig azt az egyetlen lépést meg nem tettük!!