Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1896

XXIX rongált egészségi állapota nem épült ki többé oly erőssé, hogy nehéz pályája terhét hosszú időn át viselhesse. O azért férfiasan helyt állt mindaddig, mig az agyszélhüdés eszméletétől s néhány óra múlva életétől is meg nem fosztotta öt. Szeretett Ifjaink! Még nem feledtétek el azt a helyet, hova kedves emlékű tanártok hamvait márczius 24-én elkísértük. Nem feledtétek el azt a sok jót, melyet ö életében reátok árasztott, hogy lélekben, erkölcsökben gyarapodva becsülettel betölthessétek emberi, hazafiúi és polgári hivatástokat. Nem kell titeket arra emlékeztetnünk, mikép bélyegezte meg a bűnök legundokabbját a pogánykor bölcse: dixeris ivf/ralum, dixcris omne malum. Nem kell eszetekbe idéznünk, hogy anyaszentegyházunk tanítása szerint szent és üdvös gondolat imádkozni a megholtakért. Ti tudjátok, mert érzitek mindezt. Ti tudjátok, hogy az oly sziv, melyben a hálátlanság tanyát üt, csak bünbarlang lehet; ti érzitek, hogy oly kebelben, melyből a háladás patakja ki nem csordul, minden erények virága elhervad. És hittel, szóval, éltetekkel valljátok, hogy a jótevőkről való hálás emlékezés, az elvesztésökért hullatott könyetek cseppjei, jövö éltük boldogságáért elhangzott imátok, fohászaitok lesznek azok az egyedüli útitársak, melyek benneteket a síron túl is elkísérnek s a halhatatlanság üdvébe bevezetnek. Azért uton útfélen, ha viszaemlékeztek a múltra; ha andalogtok annak a temető kertnek közelében, melynek lombkoszoruzta árnyékába kedves tanártokat földi nyugalmára elkísértük: küldjetek egy fohászt, egy röpke áldást az irgalmasság Kútfejéhez, hogy fáradalmaiért méltó bérét élvezhesse az, ki fáradhatatlanúl szolgált a földön s ki idelent, mig élt, szerény munkakörének betöltésében hü volt, bemehessen az Úr örömébe! NYUGODJÉK BÉKÉBEN! KEGYELET JELÉÜL Dr. VASS BERTALAN.