Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1896

XXI mindennapi tanulástok tárgyai, felhalászták a valódi tudomány igaz gyöngyeit. Longfellow, a gyengéd és természetes emberi érzések ihletett költője, európai útjában kővetkező gondolatokon elmélkedve lépett be Páris temetövárosába, a Pere la Chaise-be: Atyáink a mi rövid emlékezetünkben vannak eltemetve s komoran hirdetik, miként temetik el a mi emlékünket utódaink. A feledést megvesztegetni nem lehet. A nagyobb rész kénytelen beérni avval, hogy élt, mintha nem is élt volna, megelégedni avval, hogy Isten emlékezetben tartja, mikor az emberek már elfeledték öt. Kedves Tanítványaink! A ti szeretett útmutatótokat nektek örangyalúl Isten magához vette országába, de emléke örökre élni fog szivetekben, szellemének köztetek elhintett parányai lángolni fognak bennetek, mint a királyi nap lenyugtára felgyúlt csillagok. Azért csak menjetek el néha a temetőbe, őrizzétek, éleszszétek az ö emlékezetét szivetekben, ápoljátok a hála nemes virágait ártatlan lelketek talajában! Később is lesznek ugyan Mentorok éltetek folyamán, kikhez hála, tisztelet, ragaszkodás fog fűzni benneteket, de a mik ma vagytok, abban a boldogultnak van érdeme. És imádkozzatok! A világ anyagból és erőből áll; ö tanított erre titeket. A mindenség felett egy végtelen Hatalom él, uralkodik, — bizonyította példás életével, — a kit imádás illet meg, mert gondot visel élőkre és megholtakra. Imádkozzatok, és ne szűnjetek meg imádkozni szóval, szívvel, cselekedettel! Csak így fog teljesülni az, mi hozzá és hozzátok méltó, a mit a fájdalom költőjétől röpke megemlékezésem jelmondatáúl választottam: Nem kőszobor: élő szobrok könye jelzi sírodat! AZ ÖRÖK VILÁGOSSÁG FÉNYESKEDJÉK NEKI! HÁLA, TISZTELET, SZERETET JELÉÜL Dr. VASS BERTALAN.