Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1896

XIII mily ritka egyszerűséggel tudta megmagyarázni a paralaksziszt, az égi testek távolságára vonatkozó tényezőket s a tárgya körébe vágó egyéb igazságokat. Mint tanférfiúban tehát megvolt benne az erő s nem hiányzottak eszközei. Alaposságot többoldalúsággal, kötelességet buzgalommal egyesített, hasznosat a széphez csatolt. Szellemének forgácsait ezrekre és ezrekre költé el, kik azokat ismét millióknak adták és adják tovább. Ráillik, mit egy hálairat intéz hozzá a próféta szavaiból: »A kik sokakat oktatnak, ragyogni fognak, mint égen a csillagok.« Pallér szerzetes tanár volt. A szerzetes-rendi alkotmány sarkköve a közös élet, az ugyanegy czélra törekvés érzete, az egyöntetű munkálkodás érvényre emelése. Minden, a mi e kövön nem épül, veszélyezteti az épület egyensúlyát. Az evangeliumi egyenlőség, az atya alá rendelt testvérek viszonya levén alaptörvénye, kell, hogy a rendtagok közt kölcsönös kohézió viszonya s a közös fő, mint középpont körüli zárt sorakozás szabálya érvényesüljön. Ez az erkölcsi rend a szeretet gyökeréből vesz táplálékot, a jogok és kötelességek szigorúan megszabott elosztásán épül. Az ily szellemű családi élet sziklavárat képez, melyen megtörik a társadalmi hullámzatok, az idők viharának ereje. Mert alkotó részei ennek a szervezetnek is emberek, súrlódások belőle kizárva nincsenek, de később-korább elsimítja azokat a vallás igéje, a regula szava. Pallér egész életén át példaadó nemesszivüséggel illeszkedett a rendi intézmény keretébe. Legyőzte önmagát, hogy megnyerje önnyugalmát s társai szeretetét, ragaszkodását. Mint közkatona csak a saját teendőivel foglalkozott, a számára kijelelt helyet legfelebb csak azért hagyta el, hogy bajtársainak segítségére siessen. A rend tagjaival állandó jóviszonyban élt, alkalmazkodott a körülményekhez a nélkül, hogy eredetiségét feláldozta, elveit feladta volna. Meg tudta itélni, mivel tartozik önmaga, mivel testvértársai iránt és soha szem elöl nem tévesztette azt a bibliai igazságot: omne regnum in se divisum desolabitur. Tisztelettel hajolt meg felebbvalói rendelete előtt, örömmel csatlakozott a vele egyenlők üdvös kívánalmaihoz. Szívesen folytatott eszmecserét perlekedés nélkül, tudott hallgatni, a hol a