Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1895

— 39 — a Tlmn rendszer szerint, de a III.-ban egyúttal (ermészettam földrajzot kellene tanítani. A IV. és V. osztályban a súlyos és súlytalan testek természettanát adnák elő; a Yl.-ban a természetrajzi rendszereket és az élettant; a VII. -és VIII. osztályban a természettant heti három órában. Az alsóbb osztályokban a természetrajzot gyakorlatilag és népszerüleg kellene tanítani; a VI. osztályban azonban már magasabb szempontból. A rendkívüli tárgyakat: éneket, rajzot, testgyakorlást, angol, franczia és olasz nyelveket továbbra is ápolni kell a gimnáziumokban. Az idegen nyelvek tanulását azonban csak akkor kezdjék az ifjak, ha az anyai és a latin nyelvben már jártasak, vagyis a IV. osztálytól kezdve. Az érettségi vizsgálatokról ugy nyilatkoznak, hogy el kellene törölni; szigorú szabályai ugy sem tarthatók meg s nem is birnak olyan fontossággal, mint a hogy tervezték. Jobb volna e helyett a szigorú félévi és évvégi vizsgálatokat behozni. A tankönyvekre vonatkozólag az a véleményök, hogy a Thunrendszer könyveit meg lehetne hagyni addig, mig jobbak nem készülnek. Ezek szerkesztését pedig elismert tudományú szakiéi fiakra szeretnék bizni. Felterjesztésüket azon inditványnyal zárják be, hogy a tanszervezet rendezésére egv bizottságot kellene összehívni. Ez a bizottság a gimnáziumok igazgatóiból állana s minden intézet egy tanárt választana bele a maga kebeléből. E memorandum kiváló érdekkel bir s nagy fényt vet a székesfehérvári tanári kar paedagogiai képzettségére s igazán gyakorlati felfogására. A mennyiségtant és természettudományokat talán egy kissé háttérbe szorították, de a mit a nyelvek tanításáról mondanak, az rendkívül talpraesett. Fő érdeme e memorandumnak, hogy kiváló gondot akar fordíttatni a hazai történelemre és a magyar nyelvre, a melyek nélkül nemzeti műveltség nem létezik. A székesfehérvári tanári kar tehát fölismeri azt a fontos szerepet, a mely e két tárgynak jut nemzeti közoktatásügyünkben s igy mintegy előkészíti az alkotmányos korszaknak törekvését, mely a magyar nyelvet teszi a tanitás középpontjává. Már javában folyt a helytartótanács munkája, hogy a középiskolai tanrendszert gyökeresen átalakitsa, mikor 1861. év október 5-én 13,583. sz a. kir. udvari rendelet érkezik, mely elrendeli, hogy az eddigi rendszert lényegében tartsák fenn s csak kissé alakitsák át a megváltozott viszonyokhoz képest.