Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1895

— 27 — másodrendű és 14 harmadrendű, azt felelik: „Azért történt ez, mert a tanári karnak az a princípiuma: aut sint, ut sunt, aut non sint." Ezen tanári tanácskozmányokról igazán nagy gonddal szerkesztett jegyzökönyveket küldenek fel a minisztériumhoz, honnan majdnem mindig a legnagyobb dicsérettel küldik azokat vissza. 1852-ig magyar nyelven vezetik a jegyzö'könyveket, ettől fogva latinul. A latin nyelvet tartják meg akkor is, mikor a német nyelvet akarják rájuk erőszakolni, mert kevesebb veszedelmet látnak a latin nyelv használatában, mint a németben. A gimnázium állapotáról, a tanitás menetéről, a tanulókról az „Entwurf" rendelete szerint az év végén programmot kellett kiadniok az intézeteknek a nagyközönség számára. E programra élén egyúttal valamely tudományos nyelvtani vagy paedagogiai értekezést kellett közölni, még pedig 1854-től fogva német nyelven. Bula Theophil, a fehérvári gimnázium nagytekintélyű igazgatója, már 1851-ben kiadta az előirt programmot. O irta bele az értekezést is ezen a czimen: „A székesfehérvári gimnázium rövid vázlatba foglalt története". Természetesen magyar nyelven készült a programra s mikor a minisztérium a német nyelvet irja elő, a tanári kar kéri, hadd lehessen a programmot magyar nyelven szerkeszteni, hisz úgyis a nagyközönségnek van szánva. S ténvleg magyar nyelven adják is ki mindig. Csak mikor szorítják őket, akkor tesznek meg annyit, hogy két értekezést irnak mindég) ik programmba, az egyiitet magyar s a másikat német nyelven; a programra többi része pedig magyar nyelven készül. A kormány németesitő törekvéseinek igen nrgy szolgálatot tettek a tankönyvek is. Az „Entwurf" ugyanis egészen uj alapon épülvén föl, teliesen megváltoztatta, mint láttuk, a középiskolák szervezetét. Az előbbi korszak iskoláinak hiányos felszerelése, elavult eszközei nem voltak többé használhatók. Uj tankönyvekre volt szükség nagy mennyiségben és minél előbb, hisz az „Entwurf"-ot egyszerre léptették életbe, minden előkészítés, minden átmenet nélkül. Magyar tankönyv kevés volt s vagy nem feleltek meg az áj tanrendszernek, vagy a kormány nem fogadta el azokat „a bennök foglalt rossz elvek" miatt. Igy vetették el Toldy „Ohresiomathiá" ját Ballagi Károly „Német nyelvtanát", Stancsics Mihálynak „Magyarok története", Magyar nyelvtan", „Általános földleírás" cz. munkáit stb.