Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1895

— 12 nyán ez az indítvány szerepel: a tanári kar kérjen a várostól egy helyet, a hol a tanuló ifjak sétálhassanak és játszhassanak tanáraik jelenlétéhen és felügyelete mellett Az uj ív a ti o educationis — a mint láttuk — már a tárgyak közé fölveszi a latin nyelvvel kapcsolatban a magyar nyelvnek tanítását s egyes tárgyaknál a kezdő fokon megengedi, hogy magyarul adjanak elő a tanárok. De még ezután majdnem fél századnak kellett elmúlnia, míg törvényileg a magyar nyelv lesz az iskolák hivatalos nyelve is. A székesfehérvári tanári kar ebben a tekintetben is jó példával jár előre. Mindjárt a mint az intézet átveszi, az első és második osztályban magyarul tanítanak s az alsó osztályok hitszónoklatait magyar nyelven tartják. 1841-ben egy tanári tanácskozmányon kimondják, hogy már eddig is magyar nyelven történt az alsó osztályokban az exliortáczió és nagyrészt a tanitás is, teliat ezután az iskolákban mindenütt csak a magyar nyelvet fogják használni, hiszen a tanulók úgyis magyarok. Meg is kérik a főigazgatót, engedje ezt meg, hiszen mint mondják „sic enim et nos ex parte nostra in promovenda nationalitate desiderio publíco aliquatenus correspondere videbimur." S mekkora köztük az öröm és lelkesedés, mikor a főigazgató megengedi, hogy a szentbeszéd és a hittantanitás magyar nyelven történjék. Kötelezó'leg csak 1844-ben mondatik ki 27,215. sz. alatt kelt rendelettel, hogy a ^anitás nyelve a magyar; 1845. január 11-én 2283. sz. alatt kelt rendelet szerint pedig ezután minden hivatalos irat magyarul terjesztendő fel. A hosszas küzdelmek végre megtermették gyümölcsüket: magyar lesz az iskola s összeolvad, összeforr a nemzeti élettel, melynek egyik legfontosabb tényezője lesz Különös gondot forditott a tanári kar a vallástanra, a melynek tanítását ezen korban számtalan rendelet szabályozta és a magyar nyelvre, a melyet az ébredő és fejlődő nemzeti érzés mindig jobban és jobban követelt. Jellemzés szempontjából érdemes fölemlíteni, hogy 1834-ben a székesfehérvári nyomdában két epopeia jelenik meg nyomtatásban Hunyadi Lászlóról, a melyet a székesfehérvári gimnázium másodéves humanistái (6. osztályosok) irtak gyakorlat czéljából. Nem feledkeznek meg a szónoklatokról sem, a melyekre a Ratio educationis is nagy gondot kiván fordíttatni. Minden esztendőben egy napot jelölnek ki, a melyen a tanulók nyilvánosan szerepel-