Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1895

— 111 — És a magyar nemzet mégis megnyugszik végzetében; mi ebben a szent fájdalomban múltunk legnagyobb kincsét látjuk, mi érezzük, hogy a szenvedés emléke mélyebb, mint az örömé, jobban odaköt a földhöz, melyet megszentel, biztosabban táplálja a hazaüság fönséges idealizmusát, mely nélkül nemzet nem élhet. Azt a házat, hol anyánk világra szült, elhagyhatjuk, eladhatjuk; de azt a sirt, mely apja, anyja porait rejti, csupán az átkozott adhatja, árulhatja el. A magyar nemzet nem gyüjtheti össze őseinek hamvait, hogy idegenbe magával vigye őket; mi nem hagyhatjuk el ezt a földet, nekünk itt kell maradnunk, itt kell megállanunk egy nagy hivatásba vetett hitünkkel, jobb jövőről alkotott reményünkkel, készen, ha kell, egy új ezredévnek szenvedésére, önmegtagadására, vértelen és véres áldozatára. A magyarnak meg kell őriznie múltjának dús örökségét, melyet az első ezredév adott kezünkbe: ezt a drága földet, ezt a népet, a dicsőségnek fényözönét, a nagy példák és hagyományok tengerét, melybe a ki beléereszkedik, lehetetlen, hogy túláradó szívvel ne ölelje át mindazt, a mi a magyart magyarrá és nagygyá teszi. A múltnak ezt a szent örökségét ebben a pillanatban a te kezedbe helyezi atyáidnak szelleme, magyar ifjúság ! Az áj ezerév a ti nagyságtokkal vagy törpeségtekkel indul meg. Ne feledjétek, Magyarország az idők nagy fordulóján áll: olyan kort ért, melyen túl nagy és hatalmas nemzetek is rendszerint elhanyatlottak, elenyésztek; ne feledjétek, hogy hazafiúi hivatástok hűséges betöltése nagy terheket fog róni vállatokra. Legyetek mindenek előtt és mindenekfölött magyarok, szívetek minden dobbanásában, ajkatok minden szavában, törekvéseitek minden irányában, éltetek minden cselekvésében, tudva jól, hogy a nemzeti érzésnek, a nemzet jellemének minden parányi csökkenése a haza életének tőkéjét rövidíti meg. Tanuljátok meg: a hazáért mindent koczkáztatni tudni, de a haza érdekeiből soha semmit nem engedni s a hazát soha semmiért koczkára nem tenni. Szokjatok meg és szeressétek a munkát hazafiúi érzéstek melegével, mivel tehetős és müveit nemzetek csak szorgalmas, tehetős és müveit polgárokból állhatnak, és csupán anyagilag izmos és szellemileg előrehaladott népek számára van jövő. És most térjetek vissza lelketek szárnyán honfoglaló őseitek emlékéhez és fogadjátok meg, hogy a mit ők szereztek, ti meg fogjátok őrizni; érezzétek át szívetekben a középkor hazafijának az Éghez síró esdeklését, s jegyezzétek meg, hogy mint mindennek, hazátoknak, nemzeteteknek végső alapja, fentartója az Isten; vándoroljatok el a rodostói hamvakhoz és mialatt könnyet ejtetek reájok, gyúljon föl lelketek lángoló lelkesedése a szabadságért, mely nélkül ez a nemzet soha nem élhetett; s ha végül honfi emlékeitek kálvá.iáján a legújabb mártírok sírjaihoz értek és a távolból számkivetett, bujdosó hazafiak sóhajait vélitek hallani: oh akkor bízzatok Ráchellel és higyjétek rajongó hittel, hogy az Eszmét, az Igazságot megölni nem lehet, s a nemzetek csak önmaguk veszthetik el magukat, és esküdjetek meg szívetekben, hogy méltók lesztek őseink nagy hagyományaihoz. A ki haragos, feledje el ebben a perczben haragját; a kinek a szíve fáj, feledje fájdalmát; a ki gonddal küzd, feledje gondjait; a harczolók tegyék félre fegyverőket, tisztúljunk meg mind-