Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1895

— 109 — 3. Főt. Mészáros Amand lír, a körnek egykor évek hosszú során keresztül lelkes vezetője, 1 darab cs. és kir. aranyat ajánlott föl az évközben beérkezett legjobb eszthetikai értekezés jutalmazására. Nyertes lett Krausz Aladár, Vlil-ik oszt. tan. terjedelmes dolgozata: „A csudásság a költészetben." 4. Főt. dr. Szalay Hubert, hittanár úr az előző esztendőben ki nem adott pályadíját — 1 db. aranyat — ugyancsak az előző évben kitűzött tételre („Vallásosság és jellem") újra fölajánlotta; a beérkezett munka azonban nem ütötte meg a bírálók mértékét. 5. Főt. Madarász Flóris tanár úr a következő kérdésre tűzött ki 1 db . aranyat: „A növény- és állatélet közt létező különbségek, különös figyelemmel a táplálkozásra." A beérkezett két mii közül a díjra Fiáth Miklós br. VT. o. t. dolgozata látszott érdemesebbnek. 6. Maga a kör — egy-egy tíz koronás arany dijjal — összesen három tételre hirdetett írásbeli pályázatot: a) „A renaissance hatása hazánkban, különös tekintettel a költészetre"; b) „Micsoda eszméknek követése tartotta fönn nemzetünket ezer éven keresztül?"; c) „A világrendszer." Csill. ért. — Az a) tételre egy mü sem érkezett; a b)-re összesen egy dolgozat pályázott, Perl Imre VIII. o. t. munkája, szerencsével; míg a c) díját Marosi R. VIII. o. t. nyerte el dicséretes kis értekezésével. Szavalásra a kör mindössze 3 díjat tűzött ki. Az első kettőt — egyegy db. aranyat — a bírálat Perl Imre és Fiáth Ferencz br. VIII. o. tanulóknak, a harmadikat Fett Lipót VI. o. tanulónak ítélte oda. A lapok és folyóiratok közül a kör az „Uj Idők"-et, a „Természettudományi Közlöny"-t és a „Tanulók Lapjá"-t járatta; ezeken kivül azonban rendelkezésére állottak: a „Magyar Szemle", az „Irodalomtörténeti Közlemények" és az „Egyet. Philologiai Közlöny" is. Legfényesebb része mégis a kör ez évi működésének a május 9-iki ünnepélyen nyilvánult, melyet az intézet drága hazánknak ezeréves fönnállása alkalmából rendezett. Az ünnepnek méltatása a dolgok szigorú rendje szerint tán egyéb helyre tartoznék; de mivel az énekszámokon kivül, melyekben az egész ifjúság adta lelkességének tanujeleit, minden más a kör kebeléből származott, buzditásúl a jövőre, jó emlékezet okáért az utódoknak, álljon itt ama feledhetetlen pillanatok emiéke. Hálaadó istentisztelet után V2IO órakor az őskoronázó város lakosságának színe-java, a világi és katonai méltóságokkal együtt lépett az alkalomhoz méltóan földiszitett díszterembe, hová az előzőleg szétküldött és a IX. századbeli iratok stíljében készült meghívók szólították. A kar az emelvényre vonult és Vass Bertalan dr. tanár vezetése mellett a nemzet megható imáját, a mult szenvedéseinek árán boldogságot esdő Kölcsey-féle „Hymnust" zengette el. Majd Horváth Cyrill tanár megnyitó beszéde következett: *