Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1894

nevezett censorok jegyezték, s a verseny befejezése után Összeadták a hibákat, s az lett a győztes tábor, a melyiknek kevesebb hibája volt. A győztesek azután különféle jutalmakban és kitüntetésben részesültek, mig a legyőzöttek büntetést kaptak. Szintén a vetélkedés (aemulatio) fölkeltésére szolgáltak az úgynevezett akadémiák. A tanulók ugyanis a praefectus vezetése és elnöklete alatt társulattá egyesültek, a melynek ezélja volt a tanulmányok körébe tartozó dolgok gyakorlása. Ez akadémiákon is vitatkozások folytak, sokszor nagy közönség előtt, az iskolában tanult dolgokról, vagy szavalatok tartattak. A legnagyobb pompával és fénynyel adták elő az iskolai szinmííveket, a melyeknek ezélja az volt, hogy a tanulókat a nyelvben, az előadásban, a társalgásban gyakorolják, meg azután, hogy a közönséget, a szülőket mulattassák, s az intézet számára azok jóakaratát megnyerjék. Ez iskolai színműveket a tanárok írták a legnagyobb részben. A tárgyat vagy a bibliából, vagy a történelemből, még pedig sokszor a legközelebbi események köréből vették, vagy Plautus és Terentius egy-egy darabját dolgozták fel s rendesen ugy alakították át, liogy valamely vallásos, vagy erkölcsi eszmét példázzanak. Nők a darabokban nem szerepelhettek, s így a legfontosabb költői motívumok egyike, a szerelem, ki volt a darabból zárva. A főgondot a szerző a cselekvény érdekességére, bonyodalmára fordította, s nem egy kiváló alkotás van köztük. Legtöbbnyire latin nyelven adták elő e színdarabokat, bár sokszor szerepelt a magyar nyelv is, a mint a jezsuita házak ezidei naplóiból látható. Ez iskolai drámák nemcsak a jezsuita-iskolákban divatoztak, hanem a többi szerzetesek iskoláiban is, így például a pálosoknál és piaristáknál nagy mértékben. Sokat ismerünk e színművek közül, de még jóval több rejlik levéltárakban, könyvtárakban, s a poros akták között s mi legföljebb a czimüket tudjuk, pedig irodalmunk történetében fontos szereppel bírnak, mert hisz nálunk az iskolai drámákból fejlődött ki a színmű. A színdarabok előadására szolgált az úgynevezett theatrum, a mely a jezsuitáknak minden nagyobb intézetében megvolt. Ez egy nagy terem volt, a melyet e czélra szereltek fel és színpaddal láttak el. A színjátékok díszesebb kiállítását az tette lehetővé, hogy egyes nagy urak sokszor e czélra nagy alapítványokat tettek. Az előadásokon