Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1893

— U4 — hogy neveddel, jóságoddal, áldó kezeddel ne találkozzunk? hisz mindenütt való jelenlétedet rég- megénekelte az őskor dalnoka: hova menjek Uram lelked elől, hova fussak szined elől ? ha fölmegyek az égbe, Te ott vagy; ha leszállok a pokolba, Te jelen vagy; ha szárnyamul veszem a hajnalt és a tenger végső határán lakom, ott is a Te kezed tart engem. Erre a szeretetre, az Isten iránti szeretetre ösztönözzön benneteket Keresztény Ifjak ez a fehér lobogó; mert az Istennek hozzánk való szeretete, mely mindent átkarol, mindent termékenyit, mely kiterjed mindenre, ami él és munkál, mely magában hordja magasabb rendeltetésünk magyarázatát, reményeink biztató vigaszát, nemesebb törekvéseink lelkesitő indokát s földi szenvedéseink boldogító jutalmát, hatalmába vette a királyok és országok szivét, meghódította a hősöket és szenteket és midőn mindent áthatott és mindent megszentelt, még azt is tette, ami mindezeknél drágább és fontosabb, végtelen szeretetének osztályosává tette az emberi szivet. Ennek a szeretetnek kiterjedése egyenlő lévén érzelmeink mélységével, elborítja életünk pályáját, betölti az anya szivét, megihleti a költő szellemét, fénybe deríti az ifjú kedélyét, s tengerré nő azon magasztos eszme előtt, melyet e szóval mondunk ki: Haza! Az Isten szivünk alapjára irta felebarátunk szeretetét, földi boldogságunk föltételét fűzte a családi érzelmek, az anyai szeretet, a házassági hűség édességéhez, nemessé tette a. barátért való önfeláldozást; de mindezek fölé helyezte, mert mindezeket belefoglalta azon egy csodás nagyszerű szeretetet, melylyel lángolunk a hazáért. Mert a Haza fogalma nem egyesek, nem szülőink, nem barátaink korlátolt köréből áll csupán, hanem magában foglalja mindazt, ami szivünket betölti s nagygyá lesz arra, hogy érette mindent áldozzunk. Barátaink, rokonaink, jótevőink, emlékeink, hagyományaink, a ház, mely családunk fészke lett, a nyelv, melyen imádkozunk és dalainkat énekeljük, a szokások, melyek a múlttal egybekötik a jelent, törekvéseink, lelkesedésünk, mely magasztossá teszi az életet, szóval mindazt, amit az élet magasabb rendeltetése jelent, e szóval fejezzük ki: a Haza! És ebez a Hazához, a magyar Hazához, melyet sz. István, sz. Imre, sz. László és sz. Margit emlékei dicsőítenek, ehez a Boldogságos szűz Mária, a magyarok nagyasszonya országához való törhetlen hűségteket, ragaszkodástokat és szereteteket hirdesse e hófehér lobogó! A Haza fogalmától pedig el nem választható, különösen pedig a magyar alkotmánynál fogva el nem választható a király. Mert hogy