Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1892

— 26 — TJlanius. Mire kell ezt értetni? Lisingus. Talán rosszul magyaráztad. Sivénus. Olvasd tennen szemeiddel. Lisingus. Sinai király után második személy Ivssess. Valljon ki lehet ez? Szólj barátom! Sivénus. Mit mondjak, lelkem barátom? Még ez volt hátra, hogy titkos ellenségtől is félhetnék. TJlanius. Hiszen a pártütő nép ugv-e hogy kiforgatta országából Livániust ? Sivénus. Közel húsz esztendeje már. Lisingus. Idegen földön végét szakasztotta gyász életének. Sivénus. Ugyanazon a napon, melyen te nálunk rabságba és én teveled barátságba estem. TJlanius. A királyi vérből valamely örökös .... (Involat.) Sivénus. Egy ág sem maradt; a legutolsó csemetét a nép dühössége még a bölcsőben kiirtotta e világból. Lisingus. Micsoda örökösről szól tehát a levél ? Ulanius. A ki erősebb, az hatalmasabb; ki tudja még, kire jut az ország? Lisingus. Leángushoz nem fér az illyetén dagályos fortély. Nem hiszem, ha száz ember mondja is. Siess, Sivénus, értekezzél atyáddal; hadd tudjuk, mihez kelljen magunkat tartanunk. Sivénus. Ah bizontalan állapot! Szedjük be, barátim, a vitorlát, míg jobb szél támad. 3. Kimenet. Lisingus és TJlanius. Lisingus. Valljon virrad-e ezután csak egy Isten-áldott nap is kedvemre ? TJlanius. Haszontalan várod homályba borult szivednek tisztulását. Lisingus. Miért? TJlanius. Mert bús félénkségeddel elsózod, a mi jóval birsz is. Lisingus. Ah mondhatod-e csak szinét is a jónak ? TJlanius. Ide vigyázz! ujjal mutatok reá. Te innénd el nem mész; Sivénus itt vagyon; az uj király még ki nem tudódott. Mit félsz árnyékodtól ? Egy bizonytalan talántól miért rettegsz? Legalább képzelj magadnak már egyszer egy jó szerencsét. Ki tudja, talán Sivénusra háramlik az az uj királyság? Lisingus. Nem ment el az eszem, hogy nádra támaszkodjam. TJlanius. De csak gondold meg jól a dolgot. Nemde üres a királyi szék, az ország árván maradt; Sivénus nagy Leángusnak édes fia; Leángus az egész sinai birodalomnak gondviselője, mindenetek kedvét találta; mi könnyebb, mint, hogy a ki mai napiglan atyja volt az országnak, ma-holnap királya legyen? Lisingus. Miért nem lett mindeddig? Mi gátolta meg? Ily temérdek országnak a súlyos terhét annyi ideig tisztesség nélkül viseli: a királyi méltóságot ki számára . . . TJlanius Ezt, a mint illett, számkivetett királyának őrizte Leángus: de annak holta után valljon kinek tartsa? Lisingus. Igen titkos király lészen ez.