Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1892

I IO Ez a pápa jelentősége: 0 Krisztus hatalmának földi birtokosa, a megdicsőült s tőlünk azon országba, melyért, hogy mielőbb eljöjjön, naponta imádkozunk a Mi-Atyánkban, azon mennyei örök hazába távozott Jézus Krisztus földi helytartója. A mit O parancsol, azt parancsolja Krisztus Jézus is; a mitől 0 feloldoz, feloldoz attól Krisztus Jézus is ; minden tanitásában, intézkedésében vele van az Ur Jézus a világ végéig; mert bármennyire dúljon ellene a sátán hatalma, az erőt venni rajta nem fog soha. Szent Péter s annak utódja öröklé tehát Jézus Krisztus örökét: az igazságot s annak hatalmát, az igazságért való folytonos s a világ végéig tartó küzdelmet és szenvedést, és ... a végső diadalt, győzedelmet s megdicsőülést. S mi más Pápák története . . mint Jézus Krisztus szavainak folytonos teljesülése ? Oh imádott, oh áldott isteni Megváltónk! mivel lesz képes leróni a te véghetetlen jóságodért a hála-adóját a bűnös, a szerencsétlen, s a boldogságért küzdő emberi nem? Szereteted mérhetetlen, mint eged; végtelen, mint lényed; örök, mint Istenséged. Mid volt, vagy mid van még, a mit nem adtál nekünk ? . . . Eleget tettél bűneinkért, nyomorunk s küzdelmeink ez okaiért, eleget tettél mondhatatlan nagy szenvedéseddel az örök Igazságnak; megtanitottál mindarra, a mit az első ember oly szerencsétlenül s oly nagy áron tudni vágyott: megtanitottál az igazságra és a boldogságra, csodáidban, miket ezrek és százezrek előtt műveltél, biztos alapot adál arra, hogy higyjünk Te benned. Isteni voltodat, legvilágosabban hirdető életedben s türelmedben és önfeláldozásodban megmutattad az utat s a módot, a melyen e földgolyónak, csillagvilágaid e porszemének egyetlen eszes lénye: az ember rettentőn szomorú s annyi évezred óta folyton szomorúbbra váló tragédiájából mint győztes, mint hős kerülhet ki; feltámadásod s mennybemeneteled, egyszóval megdicsőülésed által a ránk váró nehéz lét- s erény-küzdelemben csüggedőknek előre megmutatod a kitartás, a hűség jutalmát. Szentségeidben itt hagytad minden jóságodat és kegyelmedet, sőt a legszentebb Eucharistiában itt hagytad tennen magadat is nekünk . . . Oh! apotheosisa, megistenesülése az emberi nemzetnek! Miért, miért, hogy nem ért meg Téged a világ? . . . S végül itt hagytag országodat is, a melyért szenvedtél, a melyért meghaltál, itt hagytad hatalmadat . . . egyszóval mindenedet . . . s mégis, ah! mégis oly kevés azok száma, a kik Téged, édes jó Jézusom megértenek! De legyen meg a te szent Atyád akarata! Ezt követted te is mindig és mindenben, mig e földön közöttünk valál. 0 boldognak akarta az embert s az ember nem neki, hanem a tagadás, a hazugság angyalának hitt. Csalódott és csalódik folyton, pedig e csalódásnek rettentően nagy volt és nagy az ára. Ezóta van választás a jó és rosz között, az igazság és a tagadás, a boldogság és a boldogtalanság között. Az ember akarta, hogy igy legyen. A.z ember szabad akaratán te sem változtathatsz; mert szabadnak alkotád őt. Szereteted véghetetlenségét hoztad le hozzá, hogy Neked higyjen és ne annak, a ki megcsalta, csalja és csalni fogja öt: a tagadás, a kétkedés, a bűn, a hazugság angyalának: a sátánnak. A ki Tégecl követ: nem jár sötétségben, nem veszhet el,