Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1890

— 5 — I. RESZ. Elméleti tárgyalás. 1. N e w t o n s z i n ü v e g e. Áll egy sik üveglap-, s egy kis görbtiletü lencséből, mely a sik üveglapra helyeztetik, hogy a lencse és siklap közt légréteg foglaltassák, a mely a mint tovább megyünk a lencse és a siklap érintkezési pontjától, mind vastagabb lesz. Ha az így összeállított készüléket homogén fényben vizsgáljak, világos és sötét gyűrűknek egész sorozatát szemlélhetjük. E gyűrűknek egymásután következési törvényét kell megismernünk, hogy a használt homogén fény hullámhosszára következtetést vonhassunk. Előbb azonban a vékony planparallel lemezeknél fellépő szintüneményeket kell vizsgálnunk. Legyen A B C D egy planparallel üveglapoktól határolt vékony légréteg, s egyszerűbb számítás kedvéért tegyük fel, hogy hozzá a homogénfény Sa irányban derékszög alatt jő. A fénynek ^ egyik része a pontból aS irányban tér vissza, másik része törés nélkül b pontig halad s itt verődik vissza baS irányban. Az SaS és SbS ^ sugarak találkozván interferálnak, a köztük levő útkülönbség a lemeznek kétszeresen vett vastagsága; — jelöljük ezt 2v-vel; — minthogy azonban a b ponttól visszavert sugár a rezgéstan tételei szerint ellenkező fázissal tér vissza, mint a milyennel érkezett, az SaS és SbS sugaraknak valódi fáziskülönbsége a 2v ^ 2 útkiilönbségnek megfelelő. Hogy az interferáló fénysugarak egy ily lemezben erősítsék egymást, kell, hogy ezen útkülönbség a hullámhossznak legyen egész számú töbszöröse, s így a lemez vastagsága egy ily egyenletnek tegyen eleget \ zv—y^ nA vagyis V = (2

n— 1) | azaz kell, hogy a lemez vastagsága a hallámhosszuság negyedének legyen páratlan számíi többszöröse. Ezen megfontolások érvényesülnek a Newton-féle szinüvegnél is, itt azonban a két üveg által határolt levegő réteg vastagsága nem állandó, hanem függvénye az érintkezési ponttól mért távolságnak; s így, miután másrészt