Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1890

A FÉNY HULLÁMHOSSZÚSÁGÁNAK MEGHATÁROZÁSA. A fény hullámhosszának különféle mérési módjai, mind az interferencia jelenségén alapulnak. A rezgés elméletének tételei szerint, ha két rezgést egyidejűleg kénytelen végezni egy pont, a létrejövő eredő rezgés intenzitása — mely a rezgési kitéréssel arányos — általában nem lesz egyenlő a két összetevő rezgés intenzitásainak összegével, hanem annál kisebb. Az intenzitásnak ezen eltérés nagysága függ mindig a tovaterjedő rezgések útkiilönbségétől;—a mint ez a rezgésszám és a tovaterjedési közegnek megfelelő hullámhosszúságnak páros vagy páratlan számú többszöröse: a szerint az eredő rezgés intenzitása a két összetevő rezgés intenzitásának összege, illetve különbsége lesz. E tétel álapján, ha ismerjük a hullámhosszúságot, mely bizonyos rezgésszámnak és közegnek megfelel; adott útkülönbség mellett mindig következtethetünk a fellépő interferencia-tüneményre, előre eldönthetjük, vájjon az összetevő rezgések egymást erősíteni, vagy gyöngíteni fogják-e; s így nagyon természetes, hogy megfordítva, ha ismerjük a két rezgés együttes fellépése folytán létrejött interferencia-tüneményt, s másrészt ismerjük az útktilönbséget is, mely a két rezgés útai közt van, az illető rezgési számnak és tovaterjedési közegnek megfelelő hullámhosszúságot nyerhetjük. A fény Huygens rezgési elmélete szerint, — mely teljesen alkalmas az eddig ismert fénytünemények magyarázatára, s egyetlen tapasztalati igazsággal sem ellenkezik, — szintén rezgő mozgásnak tekinthető, az egész világűrt betöltő, feltevésünk szerint nagy rugalmassággal biró aether részecskék rezgő mozgásának. A különféle rezgésszámoknak a színek sokfélesége felel meg. Ezek között vannak olyanok, melyek egy meghatározott rezgésszám által vannak karakterizálva, ezek homogén színeknek neveztetnek. Ily homogén színek, az u. n. szivárvány-színek, melyek a különféle rezgésszámú fénynemekből összetett fehér fénynek prizmával való szétbontása által keletkeznek.