Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1890

A Fresnel-féle tükröt még egy módon lehet a fényhullámhosszának meghatározására felhasználni. A fényt résen át párhuzamosan bocsátva a tükrökre, előállítjuk a világos és sötét sávok egész sorozatát s azután az ernyőn a legfényesebb sáv helyét, a melyre nézve a fénysugarak út-különbsége zérus, fixirozzuk. Ekkor a fényforrást és az ernyőt változatlanul hagyva, a tükrök egyikét magával párhuzamosan elmozdítjuk, a középső sáv elhagyja a fixirozott helyet, és csakhamar egy újabb fényes sáv lép helyébe; folytatva ez elmozdítást az ernyőn kitűzött helyre mind magasabb rendű sávok lépnek. Miután itt ismét a tükör elmozdítása nagyságának megfelelőleg tűnnek elő a fixirozott helyen a fényes és sötét csikók, e tüneményt is felhasználhatjuk a hullámhossz meghatározására. Legyen ismét LM és MN a két tükör, a fényforrás A és ennek képei B és C, ezeket összekötő egyenesnek középpontja 0 s az innen emelt merőleges OP mely mértani helye az összes B és C-től is egyenlő távolban lévő pontoknak — s legyen P pontban épen a középső legélesebb fényes sáv. Jöjjön most az MN tükör, M'N' helyzetbe, úgy, hogy MN 11 M'N' maradjon, s legyen az eltolódás nagysága a; e közben a C kép D-be jő, s elmozdulásának nagysága CD = 2a; ez alatt a B kép helyzete természetesen nem változik. Már most a B és D-ből a P pontba egyszerre érkező fénysugarak interferálni fognak, az útkülönbség, ha a P pontba ismét fényes sáv keletkezik, a hullámhossznak egészszámú többszöröse, állni fog tehát: BP—DP = CP—DP — nX l) A hullámhossz kiszámítására itt ismét az utkiilönbséget kell lemérhető menyiségek függvényében kifejezni. E végből bocsássuk DE J_ CE merőlegest, akkor nagy közelítéssel: CP - DP — CD cos <£ DCE 2a cos 5 hol o = DCE <£ ACP és az előbbiek ^ j szerint CD = 2a. í—