Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1888

— 74 — mint egy Victor Hugó hatalmas szelleme. 1) S a költészet, erejének s működésének csak egyik oldala. Az ő hivatása volt, hogy az uj irány elméletét adja, hogy korának Boileau-ja legyen, ha nem is tankölteménnyel, de a francia irodalom szelleme és érdemének mél­tatása- s az életből merített művészeti elvek hangoztatásával. Tableau-i, Port-Royalja s Causerie-i a tárgyilagos, higgadt, szellemes, szóval műkritikai tárgyalás példái gyanánt állnak előttünk. Azonban térjünk szonetteire, feladatunk tárgyára. Összegyűjtött költeményei közt 79 található. Tetemes szám, melynek azonban nem a mennyiség kölcsönöz értéket, hanem az eszme magasztos tisztasága s a harmonikus kifejezés tökélye. Tárgyat az élet megható jelenetei­ből s a természet gazdag tüneményeiből merít. Szonetteiben hangot lel: a szerelem, a hazafiúi érzés, kegyeletes tisztelet és barátság, mulandóság és lelkesedés, vallás és művészet nagy kérdései s a természet gyengéd szava, mely lelkünkre hat. S igy a tárgyak vál­tozatossága, mely első sorban jellemzi S. Beuve szonetteit. A költői motívumok kiapadhatlan forrásai azok, melyek az élet legkülönbözőbb mozzanatait állítják szemeink elé. Aztán bizonyos gyengédség ömlik el rajtok, a tárgyak közül leginkább az ihleti a költőt, mi lelkének ártatlan, békés merengéseit leghívebben feltünteti. A természet ünnepi csendje, a zavartalan otthon öröme, a béke áldása, az őszi hervadás elmélyítő képe, a Leman-tó hullámtalan tükre: ime legkedvesebb tárgyai, melyeken a sziv boldogságával, a lant szelid zenéjével áb­rándozik. Ha nem csillan a jövő reménye, s multam egy emlékbe foszlott, ha egész éltemben a szegénység volt társam s egy derűs napom nem volt, mért meg nem halhatok? (Quand l'avenir). De mért kívánsz halni? tán aranyra vágyói, mi boldoggá tehet? A bol­dogságot nem kincs szerzi meg, hanem a csendes otthon nyugalma s egy kebel birtoka, mely viszonozza érzelmeimet (Pauvre enfant). Mint gyermek, dicsőségért rajongtam, nem szerelmért, később tudo­mányért, majd a magány üdveért. De hogy Helenet megpillantám, mint tavaszi hó, szerelembe olvadtak érzelmeim (Enfant je). Kiki ') „Par ses goúts, ses études et ses amitiés, surtout ít la fin. Joseph (Sainte­Beuve) appartenait d'esprit et de coeur ít cette jeune école de poésie qu' André Ohénier légua an dix-neuviéme siécle du pied de l'éckafaud. et dout Lamartine, Alfréd de Vigny, Victor Hugó, Emilé Deschamps et dix autres aprés eux, ont recuelli, décoré, agrandi le glorieux héritage .... lui aussi, il aura eu sa part ít la grandé oeuvre, lui aussi, il aura apporté sa pierre toute taillée au seuil du temple." Poesies complétes de Sainte-Beuve, Paris, 1869. 25. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents