Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1888

- 72 túltenni egymáson észficamitó alkotásaikkal s cukros szavú leveleikkel. Az olasz mellett hatalmasan terjed a spanyol irodalmi ízlés. Az estilo culto megtalálja művelőit francia földön is. De Gongora is megleli mását Bolzacban, mint Marino Voiture-ben. Mindenütt uj és erős forrongás, melynek üstje a Rambouillet palota konyhájában egyesíti a kor kisasszonyait és tudós nőit. Racan, Mainard, Balsac, Voiture; Chapelain, Cotin gavallérok és Sevigné, Scudéry, La grandé Mademoiselle hölgyek a divatos nevek. Megbeszélik a napi eseményeket, melyek számába megy egy Urániához intézett szonett is, gyakran pletykáznak, filozofálnak, édelegnek s X. kisasszony náthájáról, vagy babaruhájáról óriási leveleket irnak szomszédban lakó barátnéiknak. Galans világ, milyenek a divatos Amadis absurd alakjai. Hagyjuk őket naivságuk boldogító élvezetében, hisz ha finnyáskodtak is, mégis finomabbá tették az életet és nyelvet, könnyebbé az elegáns öltözködést. Az esztelenségek majd megtalálják Moliérejöket, mint a kóbor lovagok Cervantesöket. Moliére, a Cliladni nyirettyüje, mely szabályos vonalakba tereli a rendetlen porszemeket. Ha sok félszeget és félszegséget megtáncoltatott e nyirettyű a lapon, úgy Voiture és Benserade sem kerülhették ki a táncot. Ismeretes a harc, melyet a Rambouillet palota szalonjában s a szép lelkek alcovejaiban vivtak Paris előkelő körei, s melynek lefolyásáról Balzac oly részletes tudósítást ad, mintha csak valami fontos állami ügyről lett volna szó. Pedig az egész nem volt egyéb mint azon kérdés vitatása, hogy Voiturenek Uranie-hoz intézett szonettje szebb-é, vagy Benserade, az udvari balletköltőé, melyben szerelmi kinjait Hiob szenvedéseivel hasonlítja össze. Mindkét fél megtanulhatta Moliére „Tudós női"-ből, hol Trissotint, az összes galans költők találó typuszát, Uranie-hoz irt szonettjével agyonsújtja. „Votre prudence est endomie. De traiter magmfiquement, Et loger superbement, Votre plus cruelle ennemie" etc. A szonett különben Cotin műve 1663-ból s címe: „Sonnet á Mademoiselle Longueville, á present duchesse de Nemours, sur sa íiévre quarte." E szatíra annál igazságosabb és hasznosabb volt, minthogy nem csak fűzfapoéták, hanem komolyabb költők is hajhászták a precieux-t, midőn szükségtelen nehézségeket állítottak maguk elé szonettjeikben, hogy azok leküzdésével nagyobb művészeknek lássanak.