Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1888

— 48 — rarca szonettjei. Maga a tartalom is kimért lévén s szűk korlátok közt mozogván, az előadás sem lehet terjengős s fölösleges virágokban bővelkedő. A jelzőkkel Petrarca nagyon is takarékosan bánik. Egyrészt mert természetes akar lenni s mérsékli hevét, más részt mert Laura feltétlen szépségének megvilágosítására fölöslegesnek tartja a henye jelzőket; vagy inkább határozók alakjába öltözteti azokat, mi a közönségesebb jelzőnek is újságot és erőt kölcsönöz (dolce ella sospira, dolce parla, dolce ride). így nála a jelző mindig csak ott van, hol valami eredetit vagy nagyon fontosat kell kifejezni. y) A jelzők gyakran szép ellentétet képeznek s általán Petrarca stílusának az ellentétes fogalmak talpraesett összekötése egyik fő báját teszi, így jönnek elő hasonló kifejezések: Sottobiondi capei canuta mente, in umil donna, alta belta divina (CLIX), e '1 mél amaro, ed addolcir 1' assenzio (CLX), con franca povertá serve ricchezze, volse in amaro sue sante dolcezze (XI in morte), lieto nel foco, e nel duol pien di speme (LXXXIV in morte). Összevetve a mondottakat, Petrarca a külső formának is föltétlen ura. A szonett-forma nehézségeit nagy könnyedséggel győzi le. Tekhnikája bevégzett. Méretei szabályosak, rímei példaszerüek. A nyelv tiszta, rövid és zengzetes. Stílusában megvan az eszmei eredetiség s az alaki báj. Közelebbről természetes és nemes, egyszerű és változatos. Világos a nélkül, hogy száraz lenne; friss, de nem él vissza a festőiség tényezőivel. Mindezekből érthető a nagy hatás, melyet nemzetére s a világra gyakoroltak szonettjei. Nem csak hogy olvasták és újra olvasták azokat, hanem dallamba olvasztva énekelték a félszigeten és azon túl palazzokban úgy, mint az osteriákban. Igaz, hogy nem a költő örömére, ki sokszor alig ismert művére, úgy eltorzítá a nép alakító kedve. Azért is hagyott fel később a népies költéssel. De ha boszankodott a költő művei elrontása miatt, azóta mily bőven kárpótolhatta őt a dicsőség, melyet nemzete s a művelt világ bámulata nyújtott emlékének! A szonettirás terén Petrarcával elértük a legmagasabb pontot. Utána nincs emelkedés sem az olasz, sem egyéb irodalmakban. Nem is kivánják felülmúlni őt az utána következők, bár törekszenek nyomába lépni. De változó szerencsével és különböző eszközökkel. Legtöbben az ö eszméit visszhangozzák nagy merészséggel a kölcsönzésben. Nem csoda, ha ezek ellen már Petrarca erélyesen kikelt Boccaccióhoz írt leveleiben. A következő századok petrarchistái sem 1) Tomlmson i. in. 123 1.