Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1888

Különben mesterkéltségre is idézhetünk példát. A halálra irt XXIX, XXXIV, LVI, LVIII szonettek vagy az első rész CLXXVII-ike kevéssé eszthetikus tárgy, midőn t. i. azért örül a költő, hogy Laura szembaját megkapta, holott az kigyógyult belőle. A Laura névvel űzött szójátékok sem mondhatók mindig sikerülteknek. A nagyot azonban nem hibáiból, hanem érdemeiből ismerjük meg. Petrarca s belső alaknak feltétlen ura; nem csak a szonettre, de egyáltalán bármily kompozícióra nézve mintául szolgálhat. Kétszeres nagyságban áll azonban előttünk, ha tekintetbe vesszük, hogy nem csak a belsőt, hanem a külsőt is a munka tisztasága és összhangja által művészi tökélyre emelte. 2. Külső alak. A drágakövet legkisebb részecskéjében is felismerjük a belőle kitörő fényről. Az arany elárulja magát színéről, de súlyáról is. A költői mű legkisebb részében, egy-egy szavában is, elárulja a mester kezét. Akár a belsőt, akár a külsőt tekintjük, tárgyias nyugalomban tűnik fel a művész s a kettő összhangja megadja a próbát, mely biztosit a csalódások ellen. így a szonettnél is. A belsőre nézve máiPetrarcát állítottuk fel, azaz a legjelesebb irók egyhangú Ítélete tette mintaképpé. A külsőre nézve is legjobb lesz nála kereskedni. E tekintetben azonban Petrarca nem követelheti egy maga a kizárólagosság, sem az elsőség, t. i. az időbeli elsőbbség jogát. Dante és Cino szonettjeiben már megvan a műfaj chablonja, melyet Petrarca művészi kerekségre gömbölyít, hogy utódainak nincs rajta, mit változtatni. A vers eleme a méret, a láb, mely sorokba fűződik. Hangsúlyosan ejtjük ki e szót, hogy Petrarca hatodfeles jambusokban, azaz tizenegy szótagú sorokban (endecasyllaba) írja szonettjeit, s nem csak a költemény bizonyos sorait, válogatván aztán másfajta sorokkal, hanem az egész szonett ezen lebeg s tér végre magába a gondolat. Alkalmas-é e méret a szonett tartalmának hordozására s hogy mennyiben jogosult e törvényszerűség sürgetése, a később mondandókra kell fentartanunk. Itt csak annyit jegyezzünk meg, hogy e sor törvénye a metszet vagyis a szóvégződés a második vagy harmadik láb után, mely tehát a 11 szótagot semmikép sem oszthatja két egyenlő részre, mi a lejtelemnek s igy a műfajnak is egészen sajátságos jelleget kölcsönöz. Tasso, Ariosto, Michelangelo, Colonna s általán az olasz szonett nem igen vét ez uralkodó szabályosság ellen.