Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1888

— 37 — s bizonyos epigrammai élt képesek éreztetni. De Petrarca művészetét, a mennyiben a belső alakot tekintjük, s benne az igazi szonett hibátlan s oly eredeti szerkezetét csak az ő szonettjeiben leljük meg. Teliát hogyan alakítja Petrarca a szellemi tartalmat? Nála minden szonett csak egy eszmét fejez ki. Az egység ugyan miden költői mű lelke és főtörvénye. Mig azonban egyéb költeményekben sokszor a gondolatok egész során derül ki az alapeszme, sőt a részek mindegyikén visszatükröződik a főgondolat, addig a szonettben ez csak az utolsó szóval fejeződik ki teljesen s nem is húzódik keresztül a költemény valamennyi gondolatán, hanem csakis azok tökéletes egyesüléséből tiinik ki. Mint a gyújtó üveg sugarai, magukban hidegek, csak egy pontba gyűlnek össze, gyújtanak, úgy a szonett tartalma is, ha csak egy pontban sürűdik, fejti ki hatását. Az alapeszmét pedig nem hosszas gondolatfüzéssel, a gondolkodásnak egy aktusával hozza elő. S ez eszme Petrarca szonettjeiben legtöbbször világosan s nagy hatással derül ki. Nem ismétel, nem hagy el semmit, csak azt adja, mi tárgyára tartozik. A Laura halála után írt II. szonettben metaforice előadja, hogy meghalt kedvese, ki neki enyhülést nyújtott s kit fel nem támaszt senki a földön. De ha úgy hozta a sors, azért nem tehet egyebet, mint búskodik, könyez s azon eredményre jut, mi a költemény alapeszméje: „ . . . Mi szépnek tetszenek éltünk virányi! S egy árva regg mi gyorsan dönti szét Mit évek kínja által szerezek!" Radó ford. A LXVII-ben elmondja, hogy Laurára öltében sok szépet halmozott az ég, de még több volt ö benne. S azért ha a költő valaha magasztalta ezeket, gyönge volt szava szépségeinek méltó hirdetésére s ez az alapgondolat, bár még hozzá adja: „Ki napba néz, annál kevesebbet láthat, Minél nagyobb s erösb a fény hatalma." Csak e példából is észrevehető, hogy Petrarca az egységes alapeszmét nem adja mindig az utolsó szakban, de azért bárhol van is az, mindig a gondolatok középpontját képezi s az értelem csak a költemény végén lesz teljessé. A tartalom két főtagra szakad, egy terjedelmesebb elő- s egy utótagra. Minthogy az előszak rendesen a költemény alapját képezi s valami általánost s legtöbbször pozitív alakban nyújt, azért tételnek, jobban propositionak, előterjesztésnek mondhatjuk. S mivel az utó-