Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1888

- 34 hogy nem látva öt, szabaduljon gyötrelmeitől. Mind hiába! Nincs oly tárgy, nincs oly gondolat, mely eszébe ne juttatná öt s vele kínos boldogságát. „Őt vélem hallani, ha súg a szellő, Á galy között ha húg a gerlicze. S zúg a patak, a fii között szökellő . . ." (CXXIV.) Szégyenli és bánja, hogy „liiu reményt, liiu bánatot" énekel. Örül, hogy L. minden jónak forrása, s egykor majd őt is boldogítani fogja. Aggályosan keresi hasonmását, de nem találja. Kész előle a halálba is menekülni, de hiába, ott is csak feltalálná őt. Gyávának mondja Ámort, mert őt védtelenül sebzé. Számos szakban emlegeti a halál közelgését, ha Laura nem segit. „Közelgek az utolső nap felé, Mely szüntetője bármilyen nyomornak. A tavasz derül, a virág fakad, jő a hajnal, Deríít hoz a légnek, de nem nekem." (CLXVIII.) „Sirok egész nap s ha az éj leszáll S más enyhülést lel, nekem nincsen enyhem, Mert könnyem akkor is csak folydogál . . . Ah bánatom, már sohsem hágy el engem . . ." (CLXI.) S ez így tart mindvégig a szonettekben, s így tart huszonegy éven át, Laura haláláig s azon túl is. Mindabban, mi kedvesére vonatkozással van, megtalálja örömét és bánatát. De azért megmenti a lét összhangját. Laura életében ennek magasztos tökélyei vigasztalják s a halvány remény, hogy egykor boldog lesz vele. Holta után a tudat at békíti ki, hogy Laura mennybe szállt, hová várja a költőt is. „Csak hadd kínozzanak a régi módon Ámor, Madonnám, sorsom s a világ; Boldog leszek e kurta élten át! Élek. halok, vagy bármint is vivődöm: Ennél szebb éltet Isten nem teremthet —• Gyökere olyan édes a keservnek!" (CLXXIV.) A Laura halála utáni szonettek sokkal izgatottabbak s csaknem szenvedélyes hangúak, mintha csak jelezni akarnák a költő árvaságát, ki többé nem talál nyugalmat e földön s csak kedveséhez vágyik az égbe. „Elvitte le a földbe (L. szivemet) s föl az égbe, Hol most elnyeré a szent babért, Mit érdemelt győzhetlen, sz'tíz erénye! * A földi láncz hadd hulljon végre szét, Mely idefűz, hogy én is fölrepüljek Oda, hol nincs sóhaj, csak üdvözültek." (XLV.) Eadó. Alkalmi szonettei nem kevésbbé magasztos színben tüntetik fc Petrarcát, mint a Laurához Írottak. Mint ezekben a női szépségei