Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1888

— 32 — bizonyára szentségtörésnek tartotta volna egyházi férfiúval házasságra lépni. Ezért mosolya mellett a hideg tekintet, mely távol tartja imádóját a közeledéstől. Ez nem zárja ki a lélek, a szív közösségét, melyben érzelmeik, gondolataik egybeforrtak. Innen a szonettek egész regénye az öröm, fájdalom, ellenkedés, féltékenység, kibékülés hangjai. Sőt gyakran találkozhattak is egymással, bár a tisztes távolt, Petrarca tartózkodását lehetetlen észre nem vennünk a szonettek tartásában. A szülői felügyelet és szigornak sem egy jelét adják a költemények. A CXXXVIII. szonettben Petrarca ekkép allegorizálja Lauráját. Egy fényes nőstény szarvas tünt fel előttem a zöld pázsiton, két folyó mentén, borostyán árnyékában, arany szarvakkal, midőn a hűs hajnal hasadt. Tekintete oly nyájas és büszke volt, hogy félbe hagytam érte munkáimat, mint a fösvény, ha kincset ás, teszi azt. „Senki se bántson, Caesar szabaddá tett engem," vala írva nyakán, gyémánt és topázkövekből. A nap már dél felé járt, fáradt szemeim mégse teltek be látásával, midőn én vízbe estem s ő eltűnt. E leirás, melyben a fényesség Laura tisztaságát, a babér árnya ártatlan lelke burkát, testét, a drágakövek erényeit jelzik, a délre közelgő nap Laura ifjúságát, a vizbeesés Petrarca keservét: mindez csakis azon felfogással vág egybe, mely Laurát férjtelen szűznek állítja.

1) Ily eszménykép ihlette a költőt és sugallta ama szebbnél-szebb énekeket, melyek mint akkor széltében kedvelt dalok éltek a szeretők ajkain, azóta sem vesztettek iideségök-, erejök- és gyengéd liangjokból. Midőn a viszonyok kedvezőbbre fordultak s Petrarca boldog leketett volna Laurával, az elköltözött az élők közöl s azok közé szállt, kikhez életében is annyira hasonló volt, bánatot hagyva imádójának, melyből a halál utáni gyönyörű szonettek forrása fakadt. Hosszú és fölösleges volna e szonettek tartalmának részletezésébe bocsátkoznunk. Hogy élvezzük, figyelemmel kell olvasnunk. Nem csak azért, mert maga a nyelv is nehéz s kommentátorok nélkül alig érthető, hanem főleg a finom célzásokért s folytonos szellemi játékért vagy mélyre ható gondolatért, minővel valamennyiben bőven találkozunk. Mintegy 20 alkalmi szonetten kivül a többi mind Laurára vonatkozik s kizárólagos tárgya a szerelem. S e szerelem mély, tiszta s mindent magába ölelő. A költő és kedvese életének tükre, ha nem is a külső életnek, de a belsőnek. Az érzelemnek nincs az a változata, mely a Laura-költeményekben megfelelő hangot ne öltene. 1) Koerting „Petrarcas Lebeu u. Werke" c. művében egészen de Sade nyomán jár. Bartoli i. műve VII. kötetében bár cáfolja de Sade állításait, egészben véve a reális szerelem tanát védelmezi.