Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1888

- 26 csere módja. Hónapokig, évekig másolnak egy müvet, melyet aztán át kell javítani. S e javítás valóságos vezeklési cselekedet lehetett, hogy Petrarca e szempontból végezte pénteki napokon. Az első kész példányokat aztán megküldik Párisba, Bolognába, Flórencbe, Nápoly­s Rómába. A lomha szekerek csak nehezen közlekednek a járatlan utakon. A határon, vagy egy-egy nagyobb városban minden küldeményt felbontanak a kíváncsi lakosok. A jó könyvet, mit sokszor nem ért a buta tömeg, elkobozzák. Petrarcának, mert a kánonok helyett inkább Cicerót bújja, tűrnie kell atyja brutális büntetését, a klasszikusok megégetését. Vasakarattal kellett birnia az ezen alacsonyságból ki­emelkedő léleknek, hogy megküzdjön a balga felfogással és nehéz­ségekkel. Petrarca éjt, napot áldoz, eszét, szívét és vagyonát a tudo­mány és irodalom fejlesztésére költi. Midőn hatalmas pártfogóitól időnkint jövedelmes javakat nyer, akkor is csak azt írhatja, nem vagyok sem nagyon gazdag, sem nagyon szegény. Az a gazdagság természete, hogy növekedtével növekszik a vágy s a szegénység is. 1) Mindenét ugy szólva könyvekre áldozá, mert egyébként nagyon is kevés igényei voltak. A könyvek oly nélkülözhetetlenek voltak reá nézve, hogy utazásaiban külön teherhordókat kellett fogadnia szállításokra. Messze vezetne bennünket, ha Petrarca életének és jellemének minden oldalát megtekinteni akarnók, a mint ő maga munkáiban s a vele foglalkozók feljegyzéseikben mutatják. Mily hiu volt s hiúságát miként gáncsolta? Hallgatag, ki egy napi beszédet egy évi hallga­tással ellensúlyozott. Világlátottsága mellett miként emeli ki a hazai felsőbbségét! Hogy milyen volt szerelme, ez egyik legérdekesebb mozzanat a nagy férfiak életében! Ez utóbbit szonettjei bőven fogják illustrálni. Mielőtt azonban ezek fejtegetésére térnénk két körülményt nem hagyhatunk felemlítés nélkül. A XIV. század forrongás képét tárja elénk. Tehát ha megkapta is már a lökést, határozott irányt még nem vett. Forr benne a jó és gonosz, szép és rút, a régi és új elemek, mint Faust boszorkányainak üstje. Egy részt háború, belliarc dúl, más részt a hatalom és fény üti fel táborát helyenkmt. Ha néha nemesebb törekvést látunk, ha nagy érdekért foly a harc, nem ritkán találkozunk az aljasság jeleneteivel, a szenvedélyek sáros hullámaival. A hatalom s jólét csakhamar túlérik s meghozza férges gyümölcseit. Példákért nem kell a történelem lapjaihoz fordulnunk, Boccaccio el­beszélései, ha túlzók is, elég érthető rajzokban tükrözik le a kor 2) Kíme di Fr. Petrarca, Leopardi, IV. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents