Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1888

- 21 tékét a korabeli nagyok méltánylatából ismerhetjük meg legjobban. Petrarca szonetteinek egyik legszebbjében siratva ünnepli emlékét: „Piangete, donne, e con voi pianga Amore ; Piangete, amanti, per ciascun paese" etc. gyászolva híva fel Ámort, a szerető sziveket, a földet, melynek dísze volt, a költészetet, s Pistója gonosz polgárait, kik elveszték őt, a jót, hogy örvendjen rajta az ég. Maffei szerint a dicsőítést meg is érdemli Cino, mert előbbre vitte a nemzeti nyelvet és költészetet, midőn azt sima szavakkal, ezt ékes és mégis természetes képekkel gazdagította s e mellett mindig könnyed és szeretetreméltó tudott maradni. Egyetért ebben Alighieri, midőn mondja, hogy a népnyelvet tisztította a rögecses szavaktól, kifejezésektől, hibás kiejtésű és tájszólásoktól.

1) A szonett tovább fejlesztésében nem kis érdeme volt elannyira, hogy maga Petrarca sem átallotta költői iskoláját járni, ha nem is igaz, hogy Boccaccióval együtt a jogtudományt is tőle hallgatta Bolognában. Néhány kifejezést átvett tőle, s őt utánozta azon szellemes játékokban, melyekben Laura nevét, mint amaz Selvaggiaét oly jelentőssé és kedvessé teszi előttünk. Ily kezdetből fejlett ki az olasz költés legnépszerűbbje, a szonett. Ez előzmények után lépett fel annak legnagyobb mestere, ki ismét a többi európai nemzetek tanítója lett e téren. Provence-ban zendül meg először s erősen az ujabb kor dala, költészete. A hang szétcsap a szomszéd népek mezőin. Lombardia, Sicilia, Andalusia, az angol bárd, s a germánok zord lantja utánzengik az érzéseket és kadenciákat. Az első nagy szellem, Dante, titáni erővel ragadja meg a hangot s formába zárja, megszilárdítja, mint fagy az ablaktáblára csapó köd alaktalan foszlányait, arányokat ad a hanghullámoknak, mi a szépség főtörvénye, hogy gyönyörködtető legyen, mint a jégvirág fantastikus rajzai. Kora megérti őt, s támogatja erejével, lelkesedésével. Valóban kevés maradt fenn, mit Alighieri Petrarcanak hagyott, hogy befejezzen. S az a kevés csak azért kivánt művészt, mert minél bevégzettebb a mű, annál nehezebb hozzá új szépséget adni, miként a léggömb, mely minél magasabbra szállt, annál nehezebben emelkedik felebb. Dante, a szonett atyja, Petrarca királya. Provence szülte a formát, Itália felnevelte. Az adta az anyagot, ez alakba önté. A hol egykor még zavart harmóniában zengett, e provence-i téreken, ott fog visszhangzani a megnemesiilt dallam, Petrarca édesbús éneke. J) Yolgare eloquenza, 1. 1. cap. 17. Maiiéinál.