Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1888

— 16 — szonett tagozása csak két részt enged megkülönböztetni: előzőt és követőt, melyek mindegyike ismét két ágra válik szét. Legtermészetesebb alapon értelmez d'Ancona, ki az olasz népköltészet formáiból indul ki. Szerinte legnépiesebb olasz forma a négy sorból álló tetrastico, mely a siciliaiaknál megkétszerezve ottava alakjában használatos. Idővel ez ottavához járult a toscanai rispetto, mely hat sorban az ottava utolsó versére tér vissza. Az így származott hat sor (esastico) és ottava egybeolvasztásából lett volna a szonett. E nézetet mi is elfogadhatjuk, csakhogy elméletünkhöz liiven az ottavát nem a siciliaiaktól, hanem provence-iaktól kölcsönözzük, kiknek coblas esparsas nevü apró zengzetes szakaiból még több joggal származtathatjuk, mint egyebünnen. Eredeti képlete ez volna: a b a b abab:|cdcdcd. Később változatosság kedvéért az előszak ölelkező rímállást nyer, az utószak pedig még egy rímet felvesz, mi az esastico két részre tagolását okozhatta. így az egyszerű beosztású szakból művészibb, dallamosabb lesz, mintha csak a később elmaradt zenekiséretet akarná pótolni a költő: abba abba :| cde cde. így nemesítette meg a művészet azt, mit a uépkölészetben kiképzetlen állapotban talált. A szonettről s jelesebb művelőiről kívánván szólani, nem fűzzük tovább a kérdést, nehogy tények helyett csak a hypothesisek számát szaporítsuk. A középkori irodalom legrégibb korát, még oly vastag lepel födi, melynek fellebbentésére az előmunkálatok nem elégségesek. Sismondi ugyan megadta a déli népek irodalmának képét, de csak nagy vonásokban rajzolt. A Koquefort, Eaynouard és Auguis gyűjteményei kritikai feldolgozásra várnak. Meg kell elégednünk azzal, ha megtaláltuk a Dante és Petrarca költészetéhez vezető nyomokat. A legrégibb szonettek, minőket a provenci költészetben keresünk, még nem voltak oly kiszámított formába öntve, mint később s jelesen az olaszoknál. Nomen genericum lévén, különböző jellegű énekeket magába foglalt. Általános tartalmi irányuk a lovagkor erényeinek dicsőítése, a lovagias szellem visszatükrözése. A termékek két harmadukban lírai természetűek. A dalnok-rend tagjai részint igazi költők, troubadourok, részint vándorénekesek, jongleurök. Amazok mélyebbek, s gondosabbak s a költészetet ideális felfogással űzik, ezek pongyolábbak, selejtesek s kenyérért énekelnek, kik koldulásukkal nem egyszer váltak terhére Petrarcának is. Középpont: a szerelem kultusza. A költőnek mindig megvan a maga imádottja, kihez intézi igazi, vagy csinált érzelemtől sugalt verseit. A platonismusz megtestesítése. A chanson-okon kivül