Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1888

— 12 — tunk azon korhoz, melyben a szonett s egyéb újkori formák eredetét keresnünk lehet. A történet ez igazi vaskorszakában Németország és Franciaország az, mely legtöbb világosságnak örvend. Tiraboschi és Turner tekintélyére alapítjuk, hogy ez időben Olasz- és Angolországban a legvastagabb tudatlanság uralkodott. Csak lassan hatja át a művelődés ösztöne. A XII. században kezd emelkedni erősebben a szellem, mely a német és francia földet, kétszáz évvel előbb áthatotta. Az újjászületés beköszöntését elősegítik az e korban keletkezett egyetemek, az új nyelv fejlődése, a könyvek szaporodása, s az írói kedv általánossága s a római jog tanulmányozása. Olaszországban a latin nyelv még oly használatban van, hogy 924-ben Modena a magyaroktól veszélyben forogván, a katonákat latin nyelven buzdították védelemre.

1) Az egyházi költés még egészen latin nyelven foly, mint régen, avval a különbséggel, hogy a hangsúly adja meg rithmuszát. Ellenkezőleg Németországban legalább kiváló egyházi tudósok állnak elő. A német költészet hirtelen felbuzdul. A IX. századi Lajosdal, mely a normannok feletti győzelmet dicsőíti, a X. századi hegedősök dalainak fenmaradt liire rohamos emelkedésről tanúskodik. Az egyházi költésnek is kedveztek a kor viszonyai. A goliardok költészete nem csak hogy virágzásnak örvend, hanem átalakítólag hat az egyházi költésre is.

2) A kultura legmagasabb fejlését látjuk pedig Franciaországban. A nemzeti érzület végkép megszilárdult, a latin nyelv helyét a franczia foglalta el, mely hosszas gyakorlat után a költészet könnyed eszközéül kínálkozik. A vihar elvonult már földe fölött, a béke áldásait élvezi. Az utolsó normann betörés is a francia hatalom és szellem diadalával végződik. A meghódított nép Neustriában letelepülve hazájával nyelvet is vált s a francia nyelvnek kitűnő művelőket ad. Az epikai és lírai költészet virágzásnak indul, s a XII—XIII. századok alatt egész Európára kiárasztja hatását. A XII. század a francia irodalom első nagy százada, ugyanaz, mely 500 év múlva ismét magára ragadta egész Európa figyelmét és bámulatát. Ez időben nem csak alakot, mintát nyújtott a francia, közelébb provence-i költészet szomszédainak, hanem még nyelvének varázsától sem tudtak megszabadulni. A normánnok a XI. században Angolországot elfranciásítják. Németországban II. Frigyes műveli a francia költészetet, Olaszországban általánossá lesz a francia nyelv használata, a velencei Marco-Polo ezen nyelven írja meg utazásait, Brunetto Latini, a Dante mestere, franciául írja egyik művét, mert mint mondja, J) Sismondi, Litterature <lu Midi, I. vol. p. 23, 27. Haliamnál. 2) V. ö. A német irodalom története, Heinrich Gusztáv 1886, IV. fej.