Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1888

- 103 kell idomulni. Viszont a keretet a gondolat természetes alakulása hozta létre. Nem képzelhetjük, hogy a propositio nyolc soron keresztül megszakítás nélküli folyamatban legyen, valamint az sem sikerülhet mindig, hogy a költő egy négyesben eléterjessze a kifejtendő gondolat alapját. Ep így a hármasokban. Azért vált két részre a főtagök mindegyike. A négyesek pedig a hármasokhoz ép oly viszonyt mutatnak, mint a fótagok egymás között, csakhogy teljes nyugvás, a gondolat kerek befejezése a szonett végével történik. Schlegel keriilékkel szemlélteti a négyesek alakulását: B B \ K B B A J ö) Petrarcánál s az ö jobb követőinél a főtagok nem folynak át egymásba logikailag, sőt mondatilag is csak ritkán. A négyesek és hármasok magukban véve bevégzett, csak értelmileg egymásra viszonyló egészet képeznek, mint a lánc-sor szemei. E sajátságot, mint szintén a szonett lényegébe tartozót, hangsúlyozza Gottschall is poétikájában. S valóban a gondolkodásról s a periódus analógiájáról mondottaknak teljesen megfelel a szonett tartalmának e szimmetrikus szerkezete. 6) A szonettnek szigorúan megszabott terjedelméből foly, hogy benne törvény a tartalom tömött és mégis világos kifejezése. így tehát bele nem tartozó gondolatok, vagy gondolatismétlések túlterheltté vagy lazává, fontos mozzanatok kihagyása pedig homályossá tennék az értelmet. E hibák ellen már a legrégibb elméletírók figyelmeztetnek. így George Gascoigne, 1575-ben megjelent verstana mind a homályosságot, mind a kicsinyes tárgyak szonettbe foglalását elitéli.

1) Mig szonettirodalmunk első művelőinél e tekintetben sok gáncsolni valót találunk, addig Petrarca annyira kifogástalan, hogy nem csak henye versszakok nincsenek szonetteiben, hanem még ugyanazon szó sem ismétlődik ugyanegy költeményben, kötőszóktól pedig s általán uj fogalmat nem jelölő szóktól, mintegy készakarva tartózkodik a költő. Másrészt a tömöttségnek sohasem áldozza fel a költemény J) „Take lieed that varíetie of devise do not carry you from it, for as to use obscure and dark phrases in a pleasant, sonnet is nothing delectable so to intenningle sorry jests in a serious matter is an' indecormn." Uber das Sonnet v. Dr. Kari Lentzner, Halle 1886. 13. 1.