Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1887

— 29 — rolyról

1 is Pálma szerint beszél,

2 de az egyházi ügyek megemlítésében gyakran Timon Sámuel művéhez 3 fordul. Szekér a Mária Terézia uralkodása alatt történtek előadásában részben szintén Pálma művére támaszkodik, de sok dolgot már egyéb forrásokból merít. II. József, II. Leopold

4 és I. Ferencz alatt történtekről, egész az 1807-iki országgyűlés végéig — a minek elmondásával II. kiadású művét végzi — már mint a korabeli eseményekről igen gyakran szemtanuként szól. Ha összegezem az egészet, azt látom, hogy Szekér a „Magyarok Eredete" czímű műve megírásában főforrasul Pálma Károly „Notitia Rerum Hungaricarum" czímű művét igaz józan ítélettel használja. Igen gyakran támaszkodik Pray György műveire. Thuróczinak nincs feltétlen hitele előtte, mert úgymond: „Tliuróczi uram, ámbár sokban hiteles ember, velem el nem hiteti: ki is hinné azt el az akvilei Siegfrid nevezetű pátriárkáról, hogy császárhoz való hivségét áruba bocsájtotta volna?" (Magy. Er. I. 205. 1.) Tliuróczi hitelességéről más alkalommal is kételkedik, mondván: „ha Tliuróczi bizonyságának hitelt adhatunk." (Magy. Er. 1. 222.1.) Bonfiniust azért használja legkevésbbé, mert igaz mondásában nem bizik. „Ne csodáljuk — úgymond — hogy itt megbotlott Bonfinius, mert másutt sem igen volt szerencséje az igaz mondáshoz." (Magy. Er. I. 267.1.) Legföljebb abban követi Bonfiniust, hogy személyei szájára néha szép szónoklatot ad. 5 Szekér érzi, hogy némely régi dolgokról többet kellene mondania, de nem teszi, mert — úgymond — „a régiebb Írásokban kevés feljegyzést lehet találni, oly költeményes környülállásokkal pedig, a melyek" sohasem történtek igaz följegyzésemet megszennyesíteni nem akartam." (Magy. Er. I.) A mely dolgokról nincs teljesen meggyőződve, azokról hallgat, „Sokakról — úgymond — bizonyos tudósítást nem vehettem, azoknak megnevezését szükségesnek lenni nem állítottam." (Magy. Er. íl.) 1 Szekér I. Mátyás halála után III. Károlyig történtek elmondásában sokszor használja a klasszikus műveltségű és a nyugodt tárgyilagosság köréből soha ki nem lépő Istvánfi művét is, különösen az 1724-ik évi kiadás Auctarium, illetőleg Continuatio czímű libri XXXIX—LII. részét. „Regni Hungarici História a Nicolao Istlmanffio. Coloniae Agrippinae Anno MDCCXXIV. 2 Pálma: „Not. Keg. Hung." Pars HL 356- 472. 1. 3 Epitome Cliron. Rer. Hung. a Samuele Timon Claudiopoli MDCCLXHI. 4 Hogy a magyarok a franczia háborúban a fejedelemnek 1796-ig mennyi segítséget adtak a „Gréczí Újság Levelek bizonyítása után" adja elő. (Magy. Er. 370. 1.) 5 Boiifin művében pl. Attila szónoklatban védi Buda megölését. I)ee. T. lib. III.