Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1887

— 26 — A magyaroknak Taksony alatt megkisérlett megtérítését (M. E. I. 29. §.) és a Géza alatt történt eseményeket Pálma Károly Ferencz után adja elő 1, Szent Istvánról is Pálma nyomán tetemes rövidítéssel értekezik. Pálmával együtt

2 nem fogadja el némely történetírók, mint Kéza Simon és Tlniróczi (Pars II. c. XXXIII.) azon állítását, hogy Gizella királyné Vazul inagvakíttatásának okozója lett volna. „Vélekedjenek erről mások a miképen tetszik, én magammal el nem hitetem, hogy Gizella, mint jó nevelt fejedelmi keresztény asszony és pedig asszonyi nemére nézve is kegyesebb akármely kegyes indulatú férfiúnál, ily szörnyű kegyetlenségnek kezdete s javaslója lett volna." (Magy. Er. I. 159.1.) Thuróczit

3 és Borifint

4 Szekér megjavítja. Szent István ugyanis Erdélyt elfoglalván Erdély vezérévé Zoltánt de nem, mint a föntebbi szerzők mondják, az egykori fejedelmet, Taksony atyját, hanem „Gyulának közelről való atyafiát" tette. (Magy. Er. I. 147.1.) Egyébként itt Thuróczi krónikája II. részének XXVIII., XXIX. és XXX. fejezeteit külön-külön paragraphusokban használja föl. (Magy. Er. I. 144—148. 1. 37., 38., 39. §§.)' Szekér I. András és I. Béla királyok történetét Pálma és Thuróczi művei után irta. A varázslókról szólva (Magy. Er. I. 176.) Bonfinra utal. 5 Salamon, Geiza, sz. László, Kálmán, II. István, II. Béla és II. Geiza történetének elmondásában Thuróczi volt a mestere; míg III. Istvántól II. Andrásig bezárólag, Pálma: „Notitia Rerum Hungaricarum" czíinű művét követi. Szekér itt Dugonics „Etelká"-jávai

f

i a franczia Croy nevezetű herczegekct Árpád unokáinak vallja. (M. E. I. 277.) IV. Béláról szintén Pálma után beszél; de az Ázsiában élő magyarok keresését Desericiusra 7 hivatkozva mondja el. pl. E. I. 311. 1.) A tatárjárás elbeszélésében pedig Rogeriust 8 tartja leghitelesebbnek és őtet is követi, mert Rogerius „maga szemeivel látta 1 Palrna Károly Fer.: Notitia Rerum Hungaricarum. Pars 1. pag. 51. és pag. 53—58. 2 „Nam illud, Giselam Reginam in universam Regiam stirpem Hungaricam caeco saevisse furore, Vazuléul oeulis orbari jussisse, ac denique crudelissimis artibus Petro solium quaesivisse, inter comenta reponendum censeo.

1' Franc. Car. Palma: Not. Rer. Hang. Pars I. pag. 13". 3 Thuróczi: „Chronica Hungarorum." Pars II. cap. XXX. ' Antonii Boníinii: „Rerum Hungaricarum Decades." Dec, II. Lib. I. r

> A. Bonfinii: Rer. Hung. Dec. II. Lib. II. Dugonics „Etelka- I. rész. 7 Innoc. Desericius: „De initiis ac Majoribus Huugarorum." 8 31. Rogerii: „Miserabüe Carmen." Lásd 31. Belii: Scriptores. Tom. I. pag. 292—321.