Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1887

- 22 napkelet felé indulván a Si !a birodalom északi részével határos földön, Amur és Irtisch vizek közt, letelepedtek. Itt kétfelé szakadva egy részük délre költözött és a sinaiakkal határos síkföldet foglalák el. Ezeket a sinaiak hunnusoknak illetőleg liiongiiuusoknak neveztek, 1 míg a helyben maradottak tatároknak neveztettek. A magyaroknak, illetőleg hunnoknak a tatárokkal való rokonságát és a sinaiakkal való érintkezését — Pray szerint — az egyes szók alakjainak és értelmének egyezésével is teljes meggyőződéséből bizonyítja. A hunnok életrendjéről, szertartásaikról és áldozatjaikról szólva Pray „Annales Yet. Hunn." czímű művét szabad előadással és tetemes rövidítéssel követi. Összehasonlítás czéljából lássuk azt a részt, a melyben elmondja, hogy a hunnok „a megszállott földön vadászattal és nyájak őrzésével töltötték idejeket. Minden gazdaságok a marhák sokaságában állott; annak volt nagyobb a gazdasága, a kinek nagyobb és több volt a nyája. Sátor alatt avagy kerekekre csinált házakban laktak, a melyeket, ha a szükség vagy a környülállás úgy hozta magával, tovább mozdíthattak. Ha egy határ nem tetszett, másfelé költöztek. Midőn hadba indultak, nyil és kard volt a fegyverek ; ezekben pedig már kicsinységektől fogva gyakorlották neventlék gyermekeiket. A kisebb gyermekeknek madarak és egerek ellen naponként kelle nyilazni. A nagyobb gyermekek nyulak és rókák vadászatjában tették gyakorlásokat, míglen mind erejek, mind a nyilazásban való serénységek akkora volna, hogy hazájok védelmére katonák közé számláltathatnának. Senki köziilök addig ember sorba nem számláltatott, míglen ellenséget nem ölt. Feleségek annyi volt, a mennjdt kiki eltarthatott. Mind magok között, mind pedig a szomszéd nemzetekkel vetett szövetséget oly híven megtartották, hogy az ő szóval tett Ígéreteket esküvés gyanánt vennék minden szomszéd nemzetségek. A tolvajokat és gyilkosokat halállal büntették." (Magy. Er. I. 2(J. 1.) Pray Györgynél ezeket a következőkben találjuk: „Vitae illis ratio universim agrestis, divitiae pro pecudum copia; casae tentoria carris imposita. Cum his domibus, ut ita dicam, ambulatoriis facile sedes aliorsum transtulere, quo ripae fluviorum et pascua pecoribus idonea sponte vocabant eratque illius (sc. fidei) tanta apud omnes aestimatio, ut dum pacis, aliarumque rerum cum finitimis tractatio incideret, Hunnorum promissio verbis concepta, juris jurandi instar liaberetur qui homicidium perpetrasset, aut exercuisset inter suos latrocinia, morte citra dubium mulctabatur. Prolinm edu1 Confirmat P. Gaubil (missionarius e S. 1.), qui nomine Hiongnu Hunnos ab Sinis intelligi diserte affirmat. Dubitare nos non sinit Hunnos iam multo ante natum Cliristum tempore Sinis sub Hiongnuoruni nomine cognitos fuisse." Pray György: Ann. Vet. Hunn. pag. 10.