Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1887

- 20 uralkodását. Munkájának szakaszokra osztásában az „emlékezetesebb esetekre- nézett és a szakaszokat ezekhez szabta. A második kiadás második kötete a következőkkel bővebb az első kiadás második köteténél: Elmondja a szerző, hogy Zápolya Zs. alatt igen sokan a szocziniánusok felekezetére tértek; és ugyanott tovább folytatólag előadja a károlyfehérvári székesegyház történetét. (II. 251. 1.) — II. József halála után a bécsi Pázmaneum nevű kispapnevelo-ház visszaállíttatott. (II. 257.1.) — A Tiszában Zentánál levő sziget keletkezéséről szól. (II. 298.1.) - Szól Rákóczynak Rodostóban történt haláláról (II. 308. 1.), majd pedig Bercsényi haláláról (II. 309. 1.) — Értesít, hogy Arsádi a veszprémi püspök a Rákóczy Ferencz ellen hozott exkommunikácziót saját megyéjében nem hirdette ki (II. 310. 1.); Ferdinánd főherczeg Olaszországból végkép Bécsbe tért, hol 1807-ben meghalt; a koloniai választói herczegség Francziaországhoz csatoltatott : M. Antónia franczia királyné Lajos király után végeztetett ki (II. 338. 1.); a rácz nem egyesültek II. Leopold alatt a magyar törvényszékektől független canczelláriát nyertek, Sándor Leopold főherczeg palatínussá lett (11. 3<i2. 1.); s végre, hogy II. Leopold koronázásán a nápolyi király és királyné is jelen volt. (II. 364. 1.) Szekér a II. kiadás II. kötetét az itt elsoroltakon kíviil a két kiadás közé eső 17 év történelmével is (3(59 428. lapokon) megtoldotta, és e megtoldását az 1807-ben tartott budai országgyűlés 32 törvényczikkelyének felsorolása után a Lipót-rend alapításának megemlítésével befejezi. A tizenharmadik és tizennegyedik század történetét Szekér elég részletesen adja elő; a három utolsó századét azonban igen szűk térre szorítja. A hitszakadásokat és az ezekből fejlődő belvillongásokat szárazon, röviden, de meglehetős hűséggel tárgyalja. A nevezetesebb ütközeteket elég körülményesen leírja, azok okait, helyét, kimenetelét és többnyire évét is megemlíti. Egyébként az évszámokat ritkán irja ki, de az egyes uralkodóknál trónralépésöknek és haláluknak évszámát mindig kiteszi. A királyi család tagjait névszerint megemlíti és házasságaikat pontosan felsorolja. Szekér a történetnek legtöbbször csak külső vázát rajzolja, de igen szerencsés az élénk jelenetek és fontos fejlemények és következmények kiválasztásában. Gyakran mint személyes elbeszélő adja elő az eseményeket; pl. Martellus Károly „Nápolisba a római pápának IV. Miklósnak követje által nem tudom minémű koronával magát magyar királynak koronáztatta." (I. 325.) (Magy. Er. I. 325. I.) -,l)o mivel ők (a németek) velünk semmi jót nem tettek, mi sem tartozunk semmivel is nékik." (I. 325.) „Károly Róbert volt a legelső, a ki királyi lakóhelynek választotta a visegrádi várat, mely ékes erősségnek még