Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1886

61 fekvő országaiba, hol azután ápolás által s mesterséges módokon a meglévőkből alkotás, szín s illat tekintetében megint új s meglepő fajták jöttek létre. Tehát a jelenleg ismert rózsáknak két nagy csoportját kell megkülönböztetni, t. i. a természetes uton a legrégibb időktől fogva vadon is létező rózsafajokat (melyek alak- s szinszépség, illat s teltség tekintetében sokszor vetekednek a szenvedélyes rózsatenyésztönek büszkeségét képező díszfajták pompájával); a második nagy csoportot pedig képezik a mesterséges úton a mult s jelen században kertészetileg létrehozott s a legfinomabb színárnyalatokkal, alakváltozatokkal s illattal díszeskedő teljes rózsafajták. Linné Károly már a mult században, tehát a létező rózsafajok hiányos ismerete korában, éles észlelő tehetsége s természet-érzéke folytán már ezt jegyzi meg a természetes rózsafajok sokféleségére vonatkozólag: „A rózsa fajait nagyon nehéz megkülönböztetni s jellemezni. Előttem majdnem úgy tűnik fel, hogy itt a természet több fajt kevert össze egymással, vagy mintegy játszva, egy fajból (idő folytán) több újat alkotott; innét van az, hogy a ki csak keveset látott, azokat könnyebben megkülönböztetheti, mint az, a ki sokat látott." És valóban a természet pazar bőkezűséggel hozta létre a vadon előforduló rózsafajokat, hogy a virágok e királynéja s az emberiség kedvencze, fajgazdagságra nézve se álljon a többi virágok mögött. A mit a természet készen nyújtott az embernek, azzal ő nem elégedett meg. A meglévő fajokból szemzés, oltás, mesterséges s kombinált megtermékenyítés (keresztezés s korcsképzés), mag után eszközölt tenyésztés, talajváltoztatás stb. által iparkodott ujabb s ujabb alakokat előállítani. Az ember törekvését e téren fényes eredmények jutalmazták, mert ma már az ily mesterséges úton létesült rózsafajták száma nagyban fölülmúlja az eredeti természetes rózsafajök számát. Ennek oka a rózsa azon tulajdonságában van, hogy alig van növény, mely a csekély jelentőségűnek látszó körülmények változása által is oly hajlandó volna új alakok s változatok létrehozására, mint a rózsa. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy a lelkiismeretes s ügyes rózsakultiválók bizonysága szerint ugyanegy rózsafaj magvaiból különböző fajokat állítottak elő! Ez leginkább a talajváltoztatás által sikerülhetett. A tapasztalás ugyanis sok növénynél azt bizonyítja, hogy ha magvait rá nézve idegen (nem kedvező) talajba vetjük, akkor az ezekből fejlődő új növény rendesen még nem igen tér el az anyanövénytől. De, ha idegen talajra átültetett, vagy az abba vetett magvakból előálló növényről ismét magvak által akarunk új ivadékot nyerni, akkor ez már az eredeti alaktól kisebb-nagyobb mértékben elüt. Az ilyen könnyen változó növényekhez tartoznak a rózsafajok. És aligha tévedünk, ha a legtöbb rózsafajták s változatok előállását a talajváltott ivadékok vagy a már átültetett egyedek után nyert magvak eredményének tekintjük. Ezen körülményből magyarázható meg azon sajátszerű jelenség is, hogy sok feltűnő s jó rózsafaj keletkezéséről semmit se tudunk. Ráakadtak, és nem úgy állították elő. Igy az indiai vagy chinai rózsa (R. indica L.) fő-