Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1886

55 Lássuk tovább a rózsa sokféle alkalmazását a fönnebbi szerző nyomán néhány felsorolható betegségben : Száraz rózsa, borban megfőzve, és a rózsabimbók forrázata a gyomorra összehúzó hatású. A sárga magvak megszárítva, azután porrá törve a foghúst szárítják s erősítik; s mint ilyen fogpornak ajánlható. Plinius szerint a rózsalevelek forrázata a nőknek fehér arczszint szerez A vadrózsa legfelső gyönge hajtásainak csúcsa eczetbe áztatva a lépbajokban s minden belső daganatra igen jó hatású. A friss rózsa összezúzva a gyuladásos daganatokra s égési sebekre csillapítólag hat. A szárított rózsa borral főzve jó: főfájás, fül-, fog- s gyomorfájás ellen. A friss rózsa illata csillapítja a főfájást s nyugodt álmot idéz elő. A csipkerózsának friss levelei jól összezúzva és zsírral elegyítve, kenés által a kopaszfön új hajat növesztenek. A jó illatú rózsákból készült rózsavíz belsőleg használva: a szivet erősíti, a természetes meleget fentartja, a lázas meleget enyhíti. A csipkerózsa vize ellenben hűtő, csillapító s összehúzó hatású. A rózsavíz külsőleg használva (különféle keverékekkel) jó hatású: mindenféle szembaj, melegség okozta kiütések s szívdobogás ellen. A rózsából készített szörpök (syrup),. rózsaczukor s rózsaméz, egyebeken kívül gyomorerősítöül, májbajokban, sárgaság, vizibetegség s hosszú hideglelés ellen használható. A rózsabor (7 súlyrész szöllömust, 1 súlyrész rózsaszirom) hűtő- s csillapítószer; megakadályoz minden szervi felbomlást, a foghust erősíti, a szájnak kellemes ízt s illatot ád. A rózsaeczet (sziromlevelek s boreczet) jó, ájulás s levertség, gyomorégés és májbaj ellen, úgyszintén mint fertőztelenítő folyadék. Mindezen felsorolt bajokból kitűnik, hogy a rózsa mint legközönségesebb házi gyógyszer igen nagy használatnak örvendett a mult századokban. Hippokrates s Plinius szerint a Kynosbaton vagy Kynorrhodon nevű rózsának gyökere sokféle orvosi alkalmazásán kívül különösen a dühös eb marása ellen hasznos. E körülménytől vehette ezen rózsa latin elnevezését: Rosa canina. Plinius szerint erre egy katonának már víziszonyban szenvedő anyja isteni sugallat által lön legelőször figyelmeztetve. Ugyancsak Plinius szerint a rózsanedv kitűnő szer a szemölcsök ellen. Aelian görög nyelven irt vegyes történetei szerint: Az athéni Perikies nejének, Aspasiának, gyermekkorában az arczán, az áll körül, kinövése volt, mely a különben szép leánykát elrútítá. Későbbi korában ez öt annyira elszomorítá, hogy éhhalállal akart hiúsága áldozata lenni. De a szépség istennője, Aphrodité, megkönyörült rajta, s álmában elküldő hozzá madarát, a galambot, mely hajadonná változva, meghagyá neki, hogy az istennő szobrán elszáradt rózsakoszorúk leveleit összetörve tegye arczára. Aspasia követte az utasítást, a rút kinövés elmúlt s szépsége miatt egész Görögország bálványa lön. A mohamedánok Indiában a kolerát úgy gyógyítják, hogy a titkos ellenszerből (Zahur-mora) néhány szemet rózsavízben felolvasztanak, s szükség esetén ezen oldatot ismételve használják. A beteg csak rózsavizet iszik, melyet már magában is hathatós szernek tartanak a kolera ellen.