Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1886

39 valódi drágakövek s gyöngyök szolgáltak még a koszorú mellett fejdíszül, mely szokás a 16. század közepéig fönállott. — Az' ily fejdíszek — a régi németeknél schapelnek hivattak a franczia „chapelet" elnevezés után — készítésével foglalkozó üzletemberek pedig Kappler, Sehapeler, Chapeliers nevet viseltek. 1 A testgyakorlatoknál versenydíjul gyöngyökkel s drágakövekkel díszített rózsakoszorúkat adtak. A nemesek, .söt császárok s királyok is megkoszorúzva jelentek meg ünnepélyes alkalmakkor. Midőn VIII Károly Nápolyba ünnepélyesen bevonult, a város hölgyei ibolya-fejdíszszel tisztelék meg. Az apáczák a beöltözési ünnepen s az eljegyzett leányok rózsakoszorút viseltek. Általában ezt tárták a hajadonok, menyasszonyok és 'vőlegények legméltóbb díszéül. A legszegényebb menyasszony elmaradhatatlan fejdísze a rózsakoszorú volt, mint vőlegénye iránti szerelmének s szeplőtelen hajadonságának jelképe. Ezért csak az elő házasok, s ezek közt is csak az olyanok teheték fel esküvőjük alkalmával a rózsakoszorút. Ezen szokás elleni kihágás közmegbotránkozás tárgya volt még a magasabb rangúak részéről is. Az ünnepélyes lakomáknál — a rómaiak szokása szerint — megkoszorúzva jelentek' meg s az üvegeket s poharakat is azzal diszíték. Különösen föl van jegyezve, hogy Rouenben a 14. században roppant mennyiségű rózsát használtak fel kalapdíszül s csokrokra. 2 A rózsadíszböl fejlődött ki a középkorban azon szokás is, hogy a czipőket is színes selyem szalagból készült rosettával, csokorral diszíték. . Schlegel szerint Shakespeare idejében a színészek állandó jelmeze csak a kalap méllé tűzött tollbokréta és a csokorral ellátott czipö volt. II. Richárd angol király idejében a rosettekkel együtt divatosak voltak az oly hosszú s hegyes orrú czipök, hogy annak végét visszahajtva a térdhez kötötték. — Ugyanezen időben szokás volt a nőknél a fülek mellé is vagy természetes vagy szalagból utánzott rózsát tűzni. A keleti nők ezen virág-füldísz iránt különös előszeretettel viseltetnek. Némely szláv törzseknél az alsóbb rangú nők napjainkban is hódolnak e szokásnak, leggyakrabban a jó izlé3 rovására. Nápolyban ezen szokás a nőkön kívül legszebb fogatokra s a lovakra is kiterjed. J Érdekes ezen elnevezések etimologiáj 4. A kisebbszerü fejfödöt már a középkorban latinul cupa-, cappanak (németül Rappe), kicsinyítve eapellanak nevezték. Ezek készítője eapellarii, chapeliers, Kappler, Sehapeler voltak. Toursi szt. Márton fejfödőjét (capella) ereklyeként a templom egy mellékrészében őrizték, melyet ezért később egyszerűen capellának neveztek. Ezen az alapon később valamely templom ily mellékes osztályzatát vagy egy nem teljesen kiépített kisebbszerü templomot is capella névvel jelölték, a honnét a német Kapelle, és a magyar kápolna szó vette eredotét. A németben a Kapelle szót később még az ének- s zenekar szintén elkülönített helyének jelölésére is átvitték. 2 Mindezen középkorbeli, mondhatni általános szokások értelmében, melyek a rózsáról mint jelvényről fönálló közfelfogás kifolyásaiként tekinthetők, mogjegyzendő, hogy minden .helyes alapot nélkülöző mese az, midőn némelyek azt állítják, mintha a középkorban EurtSpa nagyrészében ismertető — vagy talán inkább — megbélyegző jelként a zsidóknak rózsát kellett volna hordaniok. A nímesi gyűlés határozataiból (Maiisi gyűjteményében és Dr. Iletele Consiliumok történetéből) csak az tűnik ki, hogy a zsidóknak valami jelvényt kelle viselniök, de rózsáról említés nem tétetik; megalázó jellegű czélra a rózsát sohasem Imsználták !