Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1886

12 A rózsa a keletieknél. A mondák homályába burkolt egyéb keleti népek őstörténetében s mondáiban a rózsa keletkezésére vonatkozólag kevés adatot találunk, hanem azokból inkább az ö általános elterjedésére, meg arra a ragaszkodásra és vonzódásra következtethetünk, melyben a rózsa már a legrégibb időkben részesült az egyes népeknél, nemkülönben azon tiszteletre, melylyel iránta viseltettek. A chinaiak és japánok rózsakultuszára vonatkozó régibb tudósítások, Schleiden ujabb kutatásai szerint, határozottan túlzók. Azok ugyanis azt mondják, hogy a tizennyolcz ezer (tulajdonképen 400 ezer) kötetnyi császári könyvtárban 600 kötet különösen a rózsa ápolásáról szól. Tény az, hogy a chinaiak nagy yirágkedvelők voltak kezdettől fogva; mégis egyedül ez azon nép, melynél a rózsa szerepét egy más virág foglalja el, s ez a pünkösdi-rózsa egy faja, a Paeonia moutan Sims. (Moucheo-yao = „a faalakú páonia" ; vagy hoaouan— „a virágok királynéja"). Grossier abbé nyolczféle chinai rózsát számlál el, köztük a thearózsát, mely nevét onnét kapta, mivel leveleit Chinában illata miatt a thea közé szokták keverni (vagy talán csak thea illatánál fogva lön ez elnevezése általánossá). A japánoknál a rózsa szintén alárendelt szerepet visz. Jellemző azonban, hogy, mint Chinában, azonkép Japánban is, a rózsát különösen virágnak (chua) nevezik s babonás erőt tulajdonítanak neki. Rózsalevelekkel megtöltött kis tüsző náluk talizmánul szolgál a gonosz szellemek ellen, úgyszintén betegségek, rosz álmok s egyéb gyötrelmek elűzésére. Ezek a népek tehát a rózsát művelik ugyan, de a belőle nyert olajon és rózsavizén kivül egyéb jelentőséget nem tulajdonítanák neki. Ugyanily szempontból emlékeznek meg a rózsáról az indus mondák is, melyekben a királyleány kertjének rózsavízzel telt medenczéiröl van említés, honnét ezt a vizet az egész kertbe elvezetik kellemes illata miatt. Ugyanezen mondák szerint a legelső szép nő, "Wischnu egyik neje, Lakschmi, egy 108 nagy és 1008 kis levelű rózsabimbóból született. 1 Ez időtől fogva a rózsa az isteni titok symboluma lőn s a keleti népek szentnek tartották. Egy 17, századbeli tudósítás szerint, a középkorban a szegényebb nép ÉlőIndiában rózsával, egyéb virágokkal s illatszerekkel adózott királyának. Salamon zsidó királynak keleti népekkel kötött szerződése sáfránynyal, moschussal és rózsavízzel elkészített fehér rózsalevelekre volt írva. Az említett király, valamint Jojakim s Manasses idejében a Sión hegynek déli oldalán a legszebb rózsákkal s liliomokkal pompázó s ugrókutakkal díszített kertek valának. A Jeruzsálemtől délnyugotra elterülő völgyet, a régi idők emléke alapján Salamon rózsavölgyének nevezik az arabok. 1 Ezzel függ talán össze azon nyelvi sajátság a malayoknál, hogy a mint a görögöknél „nymphé" menyasszonyt s bimbót jelent, hasonlóképen ezeknél is ugyanazon szó használatos az asszony és virág megjelölésére.