Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1885

6 tak az élők szolgálatait azzal viszonozták, hogy őrködtek fölöttük.

8 Azért is a család, hogy őrző isteneinek, megholtjainak mindig védelme alatt, közelében legyen, házának legbensejében, idegennek még látásától is óva, kerítés (spxoc) között örök tüzet élesztett megholtjai tiszteletére. Ugyanazon halott iránti tisztelet, ugyanazon házi tűzhely volt valódi alapja a családi köteléknek. Ezen közös tűzhelynek, közös ősöknek vallási tisztelete tette a családot egy testté,

9 melynek feje volt a házi isten, a tüzbely ura (saua Ssarcotva), hozzá legközelebb állott a családatya, mint főnök és főpap; utánna a család többi tagja és rabszolgái,

1

0 valamint szabadosai. Mindez szokáson alapuló magánjogával együtt képezte a családot (févo?). De a család értelmi fejlődésének előbbre haladtán anyagi és erkölcsi szükségleteit illetőleg szűknek érezte magát; azért is idővel számos családok egyesültek egy nagyobb családdá, házi istenökül egy hatalmasabb istenséget fogadtak el, ennek oltárt emeltek, tüzet gyújtottak n, istentiszteletet alapítottak. Ezen nagyobb család törvényeivel együtt volt a rpparpía. — Később a szövetkezés szükségének érzete ismét több (pparpia-t alakított egygyé, mely közös oltára, istensége, lakomája

1'

2 és törvényeivel együtt volt a cpoX^. atka jiots Ttp&óít'fr/ avőpó?, vöv 5' sati [iázatpa Saífitov" ^ATP', & ITOTVL', SD 81 SOÍYJ?. 8 «01i istenség -— mond Alkest. Eurip. 1 62—168, — e háznak ura, ez utolsó perczben meghajlom előtted és hozzád intézem imámat; mert már-már leszállok oda, a hol a halottak léteznek. Őrködjél gyermekeim felett, kiknek nem lesz többé anyjuk.... Ne engedd, hogy meghaljanak idő előtt, mint én, hanem hogy a boldogság ölében hosszú életnek örvendjenek." Aeschyl. Agam. 851—853. Agamennon is visszatérte után házi tűzhelyéhez siet, hogy hálaimát mondjon: vöv 8' s? (JiiXotöpa xai Sóaooc scpsauous sXdwv íJ-sotai jrpdjra 8s£iü>ao[j.a

f. oíjcsp Ttpóaio Tréjj-'j/avcsc r^afov jcáXív' i

J A régi görög nyelvben a család neve éjríouov (a ki az oltár közelében van). Herodot V. 73. hogy 700 családot mondjon, alkalmazza ezen kifejezést: Aíbjvawt §s Taöta KXsiaí>svsa xai tá sjtTaxóaia srcíaTia .... jj.STa7rs[J.<pá[j.svoi jréj-tft&oai a'fcéXouc ic Xáp8tg ... 1

0 A szolgát a tűzhely közelébe vitték, odaállították a házi istenek elé, fejére tisztító vizet öntöttek, a fölavatott kalácsban és gyümölcsben osztozott a családdal. (Demosth. in Steph. I. 74. — Aristoph. Plutos 768. — Aescliil. Agam. 1035—1038.: síao) xo[J,ÍÍOD xat aó izei a' eíbps Zsú? ápjvíwo; SójAOtc xoivwvöv sivat -/spvípiov, SQXXWV [ÍITA SoúXwv, aiaftsíaav xrrjaíoo (3M[J.OÖ tSkc/.c" (Lépj be e házba, mert Zeüs akarja, hogy részt végy a tisztító mosakodásban sok rabszolgáim között a házi tűzhely közelében.) 1

1 Pollux III. 52. dsol fpátpioi. Tö tspöv sv TI]) auv^soav cppátops?, tppátptov sxaXsíto" 'ffjávy.oc aí£, Yj duojxévYj TOÍ? cppáropai. Demosth. In. Eubul. 23. u. az in Makart. 82. 1

2 Pollux III. 67 : tpuXeotxá 8sí;rva. u. az VIII. 110. <poXícov dswv tspá.