Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1885

44 is; a mikor is ez nemcsak birói hatáskörét nyerte vissza, de mint hatóság is visszaállíttatott azon jogkörébe, melytől Perikies által megfosztatott. Visszahelyezése egész ünnepélyességgel történt. Archinos indítványára a régi törvények is összegyűjtettek, Tisamenes és Callistrates által a atoa-n mindenek szemléletére fölvésettek. Mint jöhetett a deinokratia azon gondolatra, hogy régi hatalmának teljességébe visszaállítson egy olyan testületet, melyet azelőtt folytonosan ostorozott, mint eszközét ellenségeinek? Az Areopag Perikies reformja által megszűnt rettegett eszköz lenni a hatalmi vágy kezében; mivel pedig a minden polgár által elérhető vo[i.ócpoXa£ és apywv hivatalok képesítettek az Areopagra, az aristokratia sem kereshetett többé menedéket nála; helyette tehát a néphez fordult, csábítgatta, terrorizált, titkos társulatokat alakított, befolyásos szónokokat vásárolt meg, sőt Lacaedaemonnal cimborált, midőn ez Athén ellen leghevesebb küzdelmet folytatott. Ilyen eszözök és a demokratia vezérférüai ellen szórt rágalmaival elérte, hogy a nép a maga védői ellen fordult. Perikies látta, mint támadják meg legtevékenyebb támaszait és nem védhette meg őket. Ephialtes, Phidias, Dámon, Anaxagoras, Aspasia áldozatok lettek. A peloponnesusi háborúban a demokratia vereségei csak növelték az oligarchák erejét, végre Athén a szicíliai vereség, a görögök és perzsák együttes nyomása alatt csodás erőfeszítései daczára kénytelen volt meghajolni először a négyszázak, majd pedig a harminczak zsarnoksága alatt. Az Areopag a pártküzdelmeken kívül hagyatván, képviselte a magánérdekek fölött álló közjót. Azért is, midőn 410—403 közötti véres megpróbáltatások után Athén vezérférfiai a demagokok lelkiismeretlenségében és a demokratia féktelenségében vélték a szerencsétlenségek okát fölfödözhetni, fékező hatalomról a Perikies előtti Areopag fölólesztése által gondoskodtak. Reményeiket Isokrates így festi ötven évvel később: «A mi őseink annyira ragaszkodtak a mérséklethez, hogy az Ares halmán székelő tanácsot őrül rendelték az erkölcsök fölé. Nem is léphetett föl a tanácsba más, mint csak tiszta, erényes életű és higgadt férfiú. . . . Még most is, midőn a beválasztásnál megszűnt minden ellenőrzés és vizsgálat, még az olyan emberek is, a kik azelőtt féktelen életet éltek, a mióta Ares halmára járnak, nem merik többé követni rossz ösztöneiket... Fő gondja volt pedig az Areopagnak az ifjúságra. Oly nagy egyenlőtlenségében a társadalmi helyzeteknek nem tudván mindenkit egyenlőképen foglalkoztatni; kinek-kinek sorsához mért foglalkozást adott. A kevésbbé gazdagokat földművelésre és kereskedésre utasította, agazdagokat lovaglásra, testgyakorlásra, vadászatra és bölcselkedésre ; mert ezt találta a legalkalmasabb módnak, hogy egyiket rávegye az erényre, a másikat távol tartsa a bűntől... így törvényes állapotokat hozván be, még nem vélte minden hivatását betöltve. Hanem a várost negyedek, a vidéket demosokra osztá és felügyelt kinek-kinek életére ; a fékteleneket maga elé idézte, egyiket figyelmeztette, másikat dorgálta, a harmadikat érdeme szerint büntette. így kötelességeik korlátain belül tartotta a polgárokat felügyelete és büntetése által. . . Mig e testület kezében volt minden hata-