Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1885

38 Hippias visszahelyezésére irányzott kísérletek nem sikerültek, a szomszédok csak irigy szemmel nézhették, mily erőt merített Athén a magát keresztül küzdött nép szabadságából. Rövid béke után bekövetkeztek Görögország szabadságharczai a méd uralom ellen. Athént illeti meg a fődicsőség, hogy a polgári szabadság diadalt ült a despotismus fölött. Ott a vezérek ostora űzte előre a szolganépet,

12

4 itt a szabadságért félő érzelem. A demokratismus ellenei sehol sem látták magasabban a demokrata Athén nagyságát, mint e védő csatákban. Pindarosnak Athént ezért Hellas oszlopának kellett nevezni és elismerni az artemisiumi csatákról, liogy Athén fiai ott "vetették meg szabadságuknak fényes alapjait.

12

5 De oly küzdelmek után, melyekben minden néposztály egyenlő hevülettel teszi fel a haza oltárára életét, a hol minden osztály egyenlőképen küzd a közszabadságért, ott meg kellett szűnni a Solon által felállított osztálykülönbségeknek is. A szegények, mint a hajó legénysége, legtöbbet tettek a győzelemre nézve, a jómódú polgárok közül a háború által sokan tönkrejutottak. Lehetetlen volt a jogok alapjáúl a földbirtokot megtartani. Nem csoda, ha már a plateai (479) táborban összeesküvést szőttek az elszegényedett földbirtokosok az alkotmány ellen. Aristides, a kinek ébersége az összeesküvés veszélyeit elhárította, megtette a népgyűlésben az indítványt, hogy mind a négy osztály polgárai egyenlő jogosúltsággal bírjanak az államhivatalokra.

12

6 Azért, midőn 467 tavaszán a színházban Aeschylos «Heten Theba ellen» czímü drámájából a színész elszavalta Amphiarausról: Legelsőnek nem látszani, lenni vágyik, Aratva mély eszének dús vetéseit, Miből okoR tanácsa sarjadzik buján 12

7 minden szem Aristides felé fordult. Hanem a boldog egyenlőség nem tartott soká. Amint a veszély elmúlt, és a kivívott győzelem lelkesülése lecsillapult, a polgárok elkezdtek önzőbbek lenni; egyik sajnálta a másiknak tett engedményeket, a másik keveselte azokat, mindegyik magának vitatta a diadal oroszlányrészét, és kereste az alkalmat magát áldozataiért kárpótolni; mindegyiknek meg voltak a maga emberei, 12

4 Herod. VII. 223. OMA^E FÁP ót ^EJIÓVS? ttöv TSXSWV fyovts? vArsz'.•{?.: sppáirt£ov jrávta oívőpa. 12

5 Plutarch. Themist. VHI. r

,0 §-fj xai lltvSapo? oú xaxco; é'otxs auvtSwv irci zf

tc sv 'Apts[J.i<3Íi[> aá/Yj? st7rstv, oíh jratSs? 'Aítavatwv IpáXovTO '.fasvvac xp7j~tS' sXs'jftspta?. •fáp OVTOK zm vtxtjv tö ftappsív... iáé Plutarch. Aristid. c. 22. a|ia jxsv á£tov ^foópisvoi; Stá ríjv ávőpayaíKav sTritj.sXsta? töv 5fj|j.ov, ajxa 8' ouxéTt pqiStov tayúovta TOL: SjtXotc; xai [léYatppovoövta tat? vtxatc sxptaaíHjvat, -fpácpst '{íYjcftajj.a xotvíjv stvat zijv raXttsiav xai zmc, apyovta? s£ 'Avbjvaícov ttávccov atpstaö-ai.... 12

7 Aeschyl. sjrca sírt Tr^a?: 592—596. qo -fap Soxstv áptatoc, áXX' stvat tt-sXsi, (iaftstav aXoxa §tá rppsvög xap-oúfisvo? s£ Y

(C tá xsővá pXaaravst pouXsújiaTO.