Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1885

12 Areopag Ítéleteinek megtámadhatlan igazsága és méltányossága egész Görögország előtt a csodálat tárgyai valának; szervezetének utánzására pedig általában törekedtek. Isokratos Lykurgusról mondja «ő rendelte, hogy a tanácsosok kinevezése oly lelkiismeretességgel történjék, mint nálunk az Areopagé».

8

5 Továbbá, midőn Polychares merénylete miatt háború volt készülőben Spárta és Messen között; ezek Polycharest ajánlkoztak ugyan kiadni, de vagy az amphiktioni gyűlésnek, vagy az athéni Areopagnak, mely ősi idők óta bíráskodik a gyilkossági ügyekben.

8

0 Ezen régi esetekre Demosthenes is hivatkozik a végből, hogy hallgatói előtt az Areopag tekintélyét nevelje: Valamennyi (intézményeink) közt — úgymond — legméltóságosabb az Areopag törvényszéke, mely annyi szép hagyománynyal dicsekszik, melynek múltja belenyúlik a mesék korába, melyet az istenek arra méltattak, hogy előtte mint vádlottak és vádlók megjelenjenek és ott mint birák Ítéljenek főbenjáró bűnök fölött: Poseidon Ares ellen fiának Halirrhotiosnak ügyében, Orestes és az Eumenidák tizenkét isten előtt.

3

7 De zárja be az Areopag ősi eredetéről szóló tanúk sorát Aristoteles «Solon —úgymond— őrizkedett elnyomni azt, a mit más készen talált: az Areopag tanácsát és a hatóságok választását".

8

8 Ezekből eléggé kiviláglik, hogy az Areopag birói minőségben ép oly autochton vala, mint Athén ősi lakói. 8

5 Isocr. Panathenaikos. §. 158—154. 'E'fw 8' OJJLOXo^w |j.áv spelv xoXXa TWV sxei xafteoTWTwv, ou ~/}<K A0X0Úp70t> TI TOÚTWV SÓPÓVTO? R\ 5tavoYj{)'évTO<;, ÁXX' w? [U[j.Y]aa|j.évoo r^v Sioíxyjatv w? Suvatöv APIATA ríjv TWV ítpofóvwv TWV TjfieTépwv, xai TTJV TS Ö7j[J.oxpaTÍav xaTaaTTjaavTO? zap' AUTOÍ? zfy aptaToxpaTÍa (j,e(iq[iév/jv .... xai ríjv TWV -('EpóvTwv aipeatv TWV sjuataToúvTwv arcaai TOÍ? 5tpdq|xaai, [j-stá TOoaútTj? <37CooSíj? Troisíaítái vcijj.0i)-STY)aavT0<;, [j.si)-' őayj? írép 'faai xai TOÜ? rjij-stspooc Tcspl twv sí? vApst.ov ava^asadat |ISXXÓVTWV 8

6 Paus. IY. 5. ÍIoXir/ápTjV 8s sxőoövat jiév E7ri «[j.wpíq AaxeSat|xovíoi<; oií cpaatv edéXeiv [AÉVTOI rcapá 'Apyeíoiz ODFÍSVÉAIV ooaiv APPOTÉPWV ev 'A(j.(fIXTOGVÍGJ Siőóvai Síxac, IjciTpéTcetv 8é xai «]> 'A'íHjV'flai őixaaT7]pú;>, xaXou[xév(;) íé 'Apifeícp jtáfi;), ovi Síxa? tá? <povixác TÖ STXAATTJPWV TOUTO sSóxei SixáCsiv ix ^aXatoö. (150 évvel Solon előtt.) Aul. Gell. lib. XII. cap. 7. Nevezetes az Areopag azon Ítélete, melyet Aulus Gellius feljegyzett. Dolabella proconsul vád alá helyezett egy asszonyt, a ki megmérgezte második férjét és ettől született fiát. Vádlott bűnét azzal mentegette, hogy ezek titokban elemésztették az ő legidősebb, derék fiát, kit első férjétől szült. A birák nem tudtak ítéletet mondani; a nő a mérgezést bevallotta, de a gonosz emberek is megérdemelték büntetésüket. Dolabella végre az ügyet az Areopag elé terjesztette. Ezek megvizsgálván az ügyet; vádlót és vádlottat oda utasították, hogy az Ítélet meghallgatása végett jelenjenek meg száz év múlva a törvényszék előtt. így a nőt nem mentették fel, de meg sem büntették, mert akkorra vádló és vádlott elhaltak. 3

7 Dem. c. Aristocr. §. GG: ~oXXá jxsv drj zap' ^JJÍV sau TotaöTa, oia o<y/_ sTépwrh, iv 8' ouv tSiwTaTov irávTwv xai as|xvÓTaT0v, TÖ év ' Apsuo ~á-jt<) StxaaTrjpiov, £>7rép o5 toaoibi' SÖTLV sutslv xaXá rcapaSsSojxéva xai (xu$w§7j ...". ooa íuspi ouSsvö; aXXou SixaaTYjpíoo. TOÖTO jxév TOÍVDV Ta jtaXaiá ... ev jxóv<p TOÚTÍJ) TÍ]> §ixaaT7]pú;> Síxa; tpóvoo i>soi xai Soövai xai Xa(3sív TjSíwaav xai StxaaTai feváafl-at Stsvs/^-ííatv áXXvjXoK;, wc Xó-foc, Xa(3sív [i.sv HoastSwv órcsp 'AXippotKoo TOÜ utou rcapá "Apswc, Sixáaat Sé Eójisvíat xai 'Opsarfl ot Swősxa &soí 8

8 Aristot. Polyt. II. 9. 10.