Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1885

8 Még később az önvédelem szüksége a hatalmasabb szomszédokkal és tengeri rablókkal szemben szoros szövetséget szült ugyanazon terület községi államai között, a minek késő időkig fönmaradt nevekben világos nyomait találjuk. TetpáiroXic alatt Attikában Oinoe, Probalinthos, Trikorythos, Marathon szövetségét értették

1

7 Tstpaxw[ua allatt más három kisebb várost értettek. Egy időben Attikának minden részén szövetségeket képeztek a városok tizenkettenkint. Ilyen volt az, melyet a hagyomány szerint Kekropsz alapított és a mely magában foglalta Kekropiát, (Athént), Tetrapolist, Epakriát, Dekeleiát, Eleüsist, Aphidnát, Thorikost, Brauront, Kythere, Sphettost, Kephissiát és Phaleront. Máskor ismét Attika népe a talaj hajlása szerint képezett négy külön csoportot: a) Diakria az északkeleti hegyes vidék, b) Eleüsis, északi partvidék, a hasonnevű öbölnél, c) Athén síkvidéke, d) a tengerpart és benső rész (llapaXía és Msao^ata).

1

8 A mythologia szerint ugyanis II. Pandion király elosztotta Attikát négy fia között — Nisosnak adván Eleüisist és Megarist, Egeusnak Athént és a síkot, Pallasnak Paraliát, Lycosnak pedig Diacriát.

1

9 VégreEgeus és fia Theseus létre hozták Attika egyeségét. Az ily alakuláson átment társadalmi szervezetben a hitbeli meggyőződés a legfőbb hatalmat eleinte a családfőben, a tppaTptap^os-ban, később <piXo(3aaiXeú<;-ben, végre a pamXsós-ben találta fel, kit szent lénynek tartott. ((3acsiX£í<; íspot — mondja Pindar). Midőn tehát az attikai állam elsőrangú kormányzati, közigazgatási és törvénykezési intézményéről szólok, a régiség előttem fekvő emlékeinek

2

0 nyomán kifejtem, hogy a királyi tekintélyből kieredve mint alakult az Areopag, milyen képe volt Solon előtt, mint módosult Solon törvényhozása által, valamint azt is, minő változásokon esett át szervezetére és hatáskörére nézve azon küzdelem alatt, melyet a Pisistratidák előtt, alatt és után az oligarchák egymás ellen vívtak; Ephialtes javaslata Perikies alatt mint szorította meg az Areopag hatáskörét az aristokratia nyűgétől felszabadult demokratia által; mint adták ismét vissza tekintélyét a harminc 1

7 Srabo. VIII. p. 585. 1

8 Herodot. I. 59. ezen felosztás világos nyomai. 1

9 Aristoph. Darazsak. 1223. 2

0 Griechische Alterthümer. G. F. Schoemann. Berlin 1855. — Lehrbuch der griechisclien Staatsalterthümer v. Dr. K. Fr. Hermann. Heidelberg 1875. — Der Areopag und die Epheten. A Pliilippi, Berlin 1874. —Fustel de Coulanger: Az ókori község. — A görögök története. Irta Curtius Ernő. Fordította Fröhlicli ltóbert. Budapest 1875. — Xuva-FORF/j wbv 'ATTÍXWV vófuov. J. B. Télfy. Pestini. 18G8. — TI xaívv] SiatWjxií]. G. Ch. Knapp. Halle 1813. — Homeri Ilias, Odyssea v. G. Chr. Crusius Hannover 1819. — cHpo§ótoi> tatropÍTj? áitó8st£t?. K. W. Krüger. Berlin 1855. — Sopliokli Tragoediffi. Recens. Ed. Wunderus Gothte. 1848. — Thucydidis be bello Peloponnesiaco libri octo. I. Wasse et C. A. Duker. Biponti. 1878. — Pausaniae descriptio Gríecise. ed. Teubner. 1883. — Dinarchi Orationes. ed Teubner 1871. — Hyperidis drationes. ed. Teubner 1881. Demosthenis orationes. ed. Teubner 1851.—M. T. Ciceronis Opera omnia. ed. I. C. Orellius. Turici 1826. — Plutarchi vitae parallelbe, ed. Teubner. 1853. — Isokratis orationes ed. Teubner. 1852.— Lysiie orationes.