Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1884

8 sx rcpovota?). Plátó a fölbujtót, «a kinek lelke nem tiszta a vérbüntől», épen úgy bünteti, mint a gyilkost.

1 A mai jogfelfogás ugyan csak azon fölbújtást veszi a végrehajtással egyenlőnek, mely igéret, fenyegetés, kényszer, félrevezetés által úgy befolyásolja a végrehajtó akaratát, hogy ez által az a tettnek közvetetlen okozójává lesz ; de az attikai jog a (3oóXst>a;;-t igen tágas értelemben vette; mert értelmi bűnszerzőknek itélt még olyanokat is, kiket a mai jog bűnsegédeknek vagy bűnrészeseknek minősítene. Valódi (BOÚXS'JCUC rpóvoo sxouaíoo csak Antiphon Choreutájában fordúl elő.

2 Itt a karvezető gyermekkart gyakoroltatott be a Thargelia-ünnepekre. Szóló távollétében a gondozó a szolgáló által a gyermekek egyikének italúl nyalánkság gyanánt mérget adat be, minek következtében a gyermek meghal. Yád emeltetik tehát a karvezető ellen értelmi bünszerzés alapján. De értelmi bünszerzőnek tekintetett az igazságtalan följelentő vagy vádló is, ha a vádlott halála után az igazságtalanság kiderült. Lysias Agoratost az általa följelentettek gyilkosának mondja.

8 Demosthenesnél pedig szó van Charidemos Oreites trák vezérről. Ezt Athén az állam iránti szolgálataiért polgárjoggal ajándékozta meg. Ennek kapcsán a tanácsban Aristokrates javaslatba hozza, hogy a ki Charidemost megölné, a szövetség által törvényen kívül helyeztessék. Erre azt mondja Demosthenes, hogy ez (3OÓXSDC5'.C lenne annak élete ellen, a ki Charidemost talán jogosan ölné meg és számkivetésbe menne.

4 A gyilkosság harmadik ismérve a icpóvoia — szándékosság (dolus malus), t. i. a cselekvő akaratát a jogellenes cselekvényre rá irányozza. Ezen ismérvre az attikai büntető törvény kiváló súlyt fektetett. Mivel a törvény _ mint Demosthenes mondja — azokat, a kik szándékosan ölnek, halálra vagy örökös számkivetésre Ítélte, azokat ellenben, kik véletlenül öltek, bocsánatra .... méltóknak ítélte.

6 Antiphon is említett beszédében többször hangsúlyozza, hogy a vádlott a mérgezést szabadon és bűnös szándékkal követte el.

B Aristoteles is a mérgezéssel vádolt nőről azt állítja, hogy vádlott azért mentetett föl az Areopag által, mivel az italt nyalánkságból adta be, nem pedig azért, hogy mérgezzen.

7 Világos tehát, hogy a jrpóvota kiváló fontos1 sáv Ss afkóystp |JÍV pj, (3ouXsóa'fl 5s •ö-ávatóv TI? aXXoc stspw xai rjj [íooXvjast xai áirtpooXeóast airoxTecva? aítio? a>v xai [J-7, xa$apö? TTJV <Jmyrfj toö cpóvou . . . jLyvéaxhav xai Toórtj) xavá xautá aí xpíasiq. Polít. I. 872. 2 Antiph. or 6. Ilepi zob yopsotoö, 8 OZI JJ.SV ajráfpa^sv 'Afőpatoc oótoai TWV ávSptöv sxsívwv rá ovófj-ata . . . xai eau <povsu? sxsívwv. Lys. or. 13. §. 2. és 33. 4 Dem. or.' 23. 5 s^sivK ol cpovixoi (vójAOi) -O'jí |j.£v sx jrpovoía? ájtoxTivvővta? daváttj) xai asitpuftof xai Syjfxsúas'. TWV ójtapyóvTwv Cirjjiioöcu, TOÜ? Ss axooaío)? aiSéasw? xai cpiXavdptüitíac JTOXXvjt; f]£ía>aav. Dem. or. 21. c. Meid. §. 43. — ou tö aujipáv saxátJjaTO, aXXá T7;V toö SsSpaxÓToc Stávotav. Dem. or. 23. c. Arist. §. 54. 6 7j jj.sv yáp sxouaíwc xai pooXsóaaaa töv íMvatov (axtüXsos TÖV aSpa). Antiph. 1. §. 3., 5., 26. 7 olóv tpaat JTOTS uva -jwaixa, rpíXtpov ttvt Soövai jtieív' sí'a TÖV AVDPÜOTOV ajrofra-