Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1884

23 távozhatott számkivetésbe,

1 kivéve a véletlen emberölés eseteit, melyekre a bűütetőjog halált nem szabott, mivel a bűntényből hiányzott a irpóvoia (dolus malus praemeditatus) és így az örökös számkivetés választása a kisebb büntetéstől való félelem miatt indokolatlan volt volna. A jogos emberölés eseteiben azonban a vádlott, ha attól tartott, hogy az emberölés gyilkossággá minősíttetik, szintén élhetett az önkénytes számkivetes óvatosságával. De a szülőgyilkos önkényt számkivetésbe nem távozhatott.

2 A második beszéd után a bírák ítéletet hoztak szavazással. A szavazás módja ősrégi eredetű volt, mint maguk a jogszokásból vett bűntető törvények. Aeschylos Eumenidáiban elbeszéli, hogy Orestes, ki atyja meggyilkolásáért bosszút állt Klytaimnestrán, Apolló parancsára Athénbe ment, hogy az Areopagon Athene elnöklete alatt megítéltessék. Midőn a hírnök jelenti a bíráskodás kezdetét (566. v.) és csendet parancsol, Athene megnyitja a gyűlést (siaájsi ríjv SÍXYJV) és a szót a vádló Erynniseknek adja. Erre beszélnek a vádló Erinnysek, utánuk pedig a védő Apolló. A beszédek végeztével megkérdi őket az elnök, van-e még valami mondani valójuk, azután pedig ugyanő hangsúlyozván a ténykedés fontosságát, fölszólítja a bírákat, hogy vegyenek maguknak az oltárról szavazati jegyeket. Erre a tizenegy biró fölkel es vévén egy-egy szavazójegyet egyenkint odamennek a két urnához (a fölmentő ÁIROXÓOV, az elitélő OOTOXXÓV), melyek ugy vannak elhelyezve, hogy senki se láthassa, ki melyikbe veti szavazatát. Miután pedig mindnyájan leszavaztak, az elnöklő Ahéne annak kijelentésével, hogy őt illeti meg legutolsónak a szavazat, jegyét nyilvánosan az ájroXúov-ba veti. (<Ji)<pov 8' 'Opéatfj rí)v8' syo) 3tpoaíW]ao|iai 735. v.) Azután jelezvén, hogy Orestes akkor is fölmentetik, ha a szavazatok száma egyenlő lesz, és figyelmeztetvén a bírákat a pártatlanságra a szavazatok megszámlálásánál (TÖ JJLY] ÁCIxsiv csépoVTSS sv Scatpéost), összeolvastatja a jegyeket és mivel vádlottat a szavazatok fele fölmentette, kimondja a fölmentő Ítéletet.

3 A szavazásban ezen eljárás lényegileg később is megmaradt, de némi lényegtelen változtatásokat mégis szenvedett. Aescliines szerint a bírák két-két jegyet kaptak melyek egyike ki volt fúrva (TeTpmnjjiivY]), és a két edény közül egyikbe vetették azon jegyeket, melyeket alkalmaztak, a másikba pedig azokat, melyeket elvetettek,

4 Aeschines hozzáteszi, hogy a jegyek érczből voltak, és hogy a felek megvigyázták, nehogy a birák két egyforma jegyet kapjanak.

5 A kitett urnák közül az érvényes (ó xúpio?) ércz1 röv jipóispov Ss e£sazi (j.staor^vai xai o»jí>' ó Sttúxwv ouö-' ot SixáCovte^ out' aXXoc ávdpwjcwv ooSsi5 xúpto? xwXüoat, Dem. c. Aristocr. §. (39. 2 jrXvjv sí TI? Yovsa? sírj ásrextovtóg. Pollux. VIII. 117. 3 'A— avrjp SS' sxirétpeofsv aTp-aroc SíxrjV íaov fáp sári T'áptfl-pjfia rwv roáXwv. 4 sí ó xVjp'JS ó voví TcapscjTTjxw; SKYjptÓTa ójiá? TÖ SX TOÖ vó|i.ot) xi^poY(j,a, TWV ^TjcfCOV •íj TSTpt>7nfjjj,év7], OTÍJ) Soxsi írsjtopvsöafrai Tí;j.apyov, R

( Ss jrXirjpTj?, o'm FJ/fj, TÍ av ST|»7j^íaaads ; Aeschin. or. I. §. 74. 5 Harpocratio 175. p. TSTponfju-sv/j" Aia/ív?]? xará Tijxápyov 'ApiaTOTáXyji; sv 'Adnjvaíwv TOXITSÍOC 7pácpst TauT-í" <[ií)tpoi Sé siai yaXxai auXíaxov s/ouaat sv rü jxéaip, aí