Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1884

igazat mondja, gyermekeire és nemzetségére vonja a hamis eskü következményeit.

1 Mi volt a hamis eskü következménye ? Az istenek büntetése, melylyel a hit a vallásos lelket sújtotta ugyan, de a hitetlent örömeiben meg nem zavarta. Azért is az áváxptoic-ben foglalt esküt Plató mélyen elitéli. Rhadamanthys idejében — úgymond — midőn az emberek még az istenektől származtak, alkalmas volt az eskü arra, hogy a viszálykodások hamarabb lecsillapuljanak. «De most, midőn közöttünk egy rész teljességgel nem hisz istenekben, a másik rész pedig még csak nem is eszmél arra, hogy az isteneknek ránk gondjuk legyen, igen! most borzasztó még csak fölgondolni is, hogy az előforduló sok pörben fele a letett esküknek hamis.»

2 Miután a vizsgálatok (itpoStxaaíai) a három egymásra következő hónapban befejeztettek, a negyedik hónapban megtartattak a tárgyalások. A gyilkolási bűnügyek szabad ég alatt tárgyaltattak, hogy se a birák ne találkozzanak egy helyen azokkal, kiknek kezei vérrel szennyezvék, se a vádló a gyilkossal egy födél alá ne kényszeríttessék.

3 Az Areopag éjjel, sötétben tárgyalt, hogy ne lássa azt, a ki szól, hanem csak azt hallja, a mit mond.

4 A mint az areopagiták a halomra fölmenvén, leültek, hogy Ítéljenek, a pörös felek engedélyt nyertek a szólásra.

5 Erre mind az alperes, mind a felperes külön kőre állanak föl a törvényszék előtt; a vádlott a Jogtalanság, a vádló az Engesztelhetetlenség kövére.

6 A pörös feleket két-két beszéd illette meg, Xófoc izpótspo? és Xó^oq Dotspoc. Először szólott a vádló, utána a vádlott annak állításait czáfolván. A felek helyett szólhattak ügyvédeik is. Az első beszéd után vádlott önkényt 1 xai {j.srá taöra ó TÖV TOIOÖTOV őpxov oikw 7TE7CÍATSOTAI, aXX' sáv s£sXs[

v

ri Xs-füiv áXYjö-^, TTJV S7rwpxíav s7tsvsYxáij.svo? zolc, aóroü Jtaiai xai tej) fávei :rXsov oóS' óxiööv e£st. Demosth. c. Aristocr. §. 68. 2 Plat. leg. 948. 3 ájravca tá SixaarTjpta sv óiiaíftpíp SixáCsi rác oíxa; TOÖ 'póvoo, Tva zoüzo aív, oí Síxaarai [ATJ íwat st; TÖ aotö TOÍ; U.^ xaö-apoi? rá? ystpac, TOÖTO Ss, ó Suóxwv TY]V Síxrjv TOÖ tpóvoo, Tva ó|j.(típó'-f'.o? YtvYjtat u]> aofrévT-fl. Antiph. Herod. megöl. §. 11. 4 oí 'Afjoxzyizai sv VDXTÍ xai axÓTip SixáCooaiv, A>; LLTJ si? TOÖC Xs-fovTas, áXX' sic rá Xsfó|j.sva áitopXsTioisv, Lucián Hermot. 64. 5 ójiótav -q s£ 'Apsíou [3ouXyj ávsXöoüaa sí? töv íiáfov au-fxa&éOqrai cpóvoo t) IPAUJJ-ATO? sx Jipovoía? I) Jtopaia? StxásovTSí;, ájroSíSoTAI X070; sxarspep TWV xpivojxsvtov. Lucián. Anacharsis. 10. 6 sv ti;) 'Apsícj) TRÁFTJ) TOÖ; áp-foö; Xí&ooi;, sep' <5>v satáatv őaoi Stxa; oTrsyooai xai oí SUOXGVTSC, TÖV [JLSV ij^psö);, töv Ss avatSsía; övo^áCsafl-ai. Pausanias I. 28. 5. —Cicero ugyan és utána sokan ávatSsia-t szemérmetlenség, szemtelenség (impudentia) szóval fordítják, mi ávaíSsai szónak betűszerinti érteménye is; de törvénykezési erteménye e szónak mégis egészen elüt a betűszerinti érteménytől. AÍSsat;, mint alább következik, engesztelődése a vádlónak, tehát aíSeíaftai engesztelődni, a vádlónak megbocsátani, büntetését részben vagy egészben elengedni, mely joga az emberölés eseteiben megvolt a vérboszúra jogosított vádlónak. Dem. C. Meid. §. 43. sjrsifl-' ot 'ÍOV.XOÍ (vójj-oí) TOÖ; axooaíw; (A7IUXT'.vvúvTa;) aíSsasco; . . . •i^íwaav. Itt az aíSsat; elengedés, bocsánat. Már Homérnál is (II. 22, 123) Hector így szól: ó Ss a' oux sXsrpsi ouSs TI JA' aiSsasTai. Azért az, a ki nem engesztelődik, törvényszéki nyelven ávaiSfjC, ávaiSsíadai, Xít>o; avaiSsía; pedig az engesztelhetetlenség köve.