Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1884

17 §é áve<J;tü)v naiSa?. Schömann pedig az ávetptow zaí5ac szavakat is kitörölte, mivel a törvény első részében svtö? áve^iÓTTfjtoc-ban ezek is bennfoglaltatnak, és így szerinte csupán 7ot[j.(3|}oí (vők), jtsvdspoí (ipák) és tppáteps? segédkezhettek. Ámde ezek véleményével ellenkezik Demosthenesnek fönnebb igazolt és a fölirat által helyeselt szövege. Nevezett tudósokat is csak az svtöc avs'ftGTTjTOc helytelen értelmezése vezethette félre. Tehát nekünk ezen kifejezés érteményét kell itt először is megállapítanunk. Ilpoeureív évtöc ávetptónrjTo? xai áve^iwv Kölaler szerint tilalmat mondhatott a fölfelé, lefelé és [oldalvást menő rokonság egész az unokatestvérekig, de ezek már nem, hanem ezek és az utánuk lévők segédkezhetnek (OOVSKÜXSIV). És ezen értelmezés egyedül helyes. Ugyanis mivel a vérjog csak az ötödik ízig ment le (már ez is kizárva), világos, hogy az^ávs^tónfjc (unokatestvértség) itt azon viszonyt jelenti, mely közöttem és atyámról nagybátyám fia (áve^-ó?) között van. 'EVTÓS ugyanis — innen vagy belül; innen valamely vonalon, tehát a vonalat már kizárva; belül valamely körön, tehát ezen már túl nem lépve. Ennélfogva oí ivtö? ave^iórjjTOc: vagy azok, a kik közelebb állanak mint az ávetjítot, tehát atyám, anyám, gyermekeim és testvéreim; és ez az <XVS<{HÓTY]? szűkebb érteménye ; vagy pedig az előbbiek kizárásával az ávs^toí és a túl lévők, és ez az ávsitpóti)? tágabb érteménye. Ha tehát a tágabb érteményt vennők, akkor tilalmat mondani (rcposwteív) joguk volna az unokatestvéreknek (ávs<[»ioí) és az utánuk következőknek, de nem volna joguk az atyának, gyermekeknek és testvéreknek stb. Ezen helytelen fölfogás elhárítása végett tette oda a törvényhozó xai ávs<j;iwv, hogy az ávs'|>i&TTr]c szűkebb érteményét jelezze. Ennélfogva ivtö? ávE<|>tÓT7]TO? xai áve^itöv azon rokonok, kik az unokatestvérnél közelebb állanak a megölthöz: fiú, testvérek stb. Ezek megindíthatták a pört; az unokatestvér, ennek fiai, a vő és ipa stb. segítségül csatlakozhattak. Nem szabad azonban azt hinnünk, mintha a gyilkos megboszúlatlan maradt volna azon esetben, ha olyan rokona, kit a törvény vádolásra jogosít, nem volt volna. Attika büntető törvénye az ilyen esetek megtorlására nézve is intézkedett. A módot ebben az határozta meg: szolga, szabados, betelepedett vagy polgár volt-e a megölt. A megölt rabszolga rokona vádlóúl föl nem léphetett, mert a rabszolga nem volt jogi személy. De fölléphetett vádlóúl ura.

1 — A rabszolgához közel álló szabadosnak természetes oltalmazója (jtpoatátTjí) vala szabadon bocsátó ura; ennek védelme alatt a szabados élhetett a jogvédelemmel. Tehát a megölt szabadosért sem vehették igénybe a jogvédelmet ennek rabszolga vagy szabados rokonai, de igénybe vehette szabadon bocsátó ura. Innél érthető Demostlienes beszédében

2 szóló kétsége aziránt, megtorolhatja-e meggyilkoltatását egy nőnek, a ki nem volt neki sem rokona, sem rabszolgája, 1 TCO SsaTtorf), av Sox-j), síie£sXdstv ÓZÉP TOD SOÚXOO. Antiph. Herod. megöl. § 48. 2 Dem. or. 47. §. 68.