Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1883

— 37 —• azon korszaktól, melyben hallgatóit az egyetemi tanszékről hazafiságra buzdította. Nagy és hatalmas változás állott be azóta a magyar közéletben, a magyar irodalomban. A magyar nemzet ma sokkal több és kihatóbb eszközök felett rendelkezik missiójának betöltésére. Hogy minő alakulásokat fog a mai nemzedék szellemi küzdelme jövőben előidézni,ki tudná megmondani? — Csupán csak egyre nézve lehetünk bizonyosak, s ez az, hogy a meddig az országnak hű fiai lesznek, kik nagyjaiért lelkesülni tudnak, addig a nemzet a kultura ösvényéről letérni nem fog. Engedjék meg hölgyeim és uraim! hogy ezeknek kapcsán igénytelen szavaimmal én is kifejezést adhassak a kegyeletnek, melylyel oly férfiúnak emlékezete iránt viseltetem, ki a hiu nagyravágyáson, s a közönséges emberi szenvedélyeken fölülemelkedvén, erélyesen s állhatatosan egyetlen cél után törekedett, — a tudománynak magyar nyelven mívelésére. De engedjék meg egyúttal azt is, hogy kijelentsem egész tisztelettel szerencsekivánatimat a szép sikerhez, melyet Székesfejérvár városának lelkes közönsége a mai ünnepélylyel aratott. Poharat emelek azért az ősmagyar város hazafias közönségének jólétére, és kívánom, hogy áldás és dicsőség kövesse minden szép és nemes törekvéseit. Éljen!" Gyulai Pál a Kisfaludy-társaság nevében szólt, méltatva Horvát érdemeit és hatását, melyet az egész ujabb nemzedékre tett, éltetve emlékét és Székesfejérvár lelkes közönségét. A növekvő zajban többen akartak beszélni, mígnem dr. Szüts Miklós kapta meg a szót ilyképpen: „Nincs hatalmamban a teremben levő zajt, mint egykor az Üdvözítőnek a háborgó tengert egy szóval lecsillapítani, de hiszem, hogy eme zaj óriási viharrá fog nőni akkor, midőn poharamat kedveuc költőnk Komócsy Józsefre emelem." Giczey Samu szellemes toastjában a fejérvári hölgyeket éltette. Utoljára Pulszhy Ferenc beszélt, az angol toastmaster fontos szerepének előadásával iparkodva megnyerni a szétoszlott figyelmet, mi sikerült is pár percre, melyek alatt magvas szavak közt Pauer János megyés püspökre, Havranek József polgármesterre s Zichy Jenő, városunk országgy. képviselőjére emelt poharat. Akartak még számosan szólni, de hasztalan, szavaikat elnyelték a zajgó kedv hullámai. A lakoma után még jó ideig együtt maradt az asztali társaság a terem melletti parkban, hova a délután folyamán még sokan rándultak ki városunkból. S evvel az ünnepnek vége lett. Az esti vonattal vendégeink nagyobb részt eltávoztak, magukkal vivén a nagy magyarnak felújított emlékezetét, s egy hajdan fényes, de ma is törekvő és művelt magyar város jó hírnevét. Ily értelemben nyilatkozott a hazai sajtó is, a közvélemény szája, dicsérőleg szólva az ünnep sikeréről s a szereplők buzgalmáról. S itt a főbb ténykedők között elismeréssel kell megemlékezni Seidel Lajos, városi kapitányról is, ki a maga