Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1883

— 65 •— Előállításuk következő: negatív-képről másolunk rendesen positiv fehérnye papírképeket; azonban mosás után nem színezzük aranyhalvag oldatban, hanem higanyhalvag oldatában (1 : 20). Papirezüstképek híganyhalvag oldatában lassan elenyésznek azáltal, hogy a higanyhalvag kalomellé, a tiszta ezüst pedig fehér ehlorezüstté változik át. Ha most azokat megszárítjuk, mi azonban nem itatós papirosok között, hanem a szárító zsinóron történik, a képek készen vannak. E képeket vagy azáltal hívjuk elő, hogy alkénsavas nátron oldatba mártjuk, mely esetben fekete higanykéneg képződik; vagy azáltal, hogy itatós papirost impregnálunk alkénsavas nátronnál, melyhez néhány csepp aranyhalvag oldatot teszünk; mire a papirt kutvizbe mártjuk s a képre fektetjük; mi által az előhívás megtörtént, Ammonniákkal is előhívhatók e képek; akkor ugyanis fekete higanyamid képződik. Sőt akkor is sikerül e képeket előállítani, ha az ember pipafüstöt fú rajok; ez ugyanis tudvalevőleg ammoniákot tartalmaz. Ha kollodiumképet fényes horgany-, réz- vagy aczéllernezre készítünk és azt mosás után higanyhalvaggal kezeljük, száradás által bomlást szenved s az illető fémekkel egyesül; a kollodium eltávolításával a kép vékony rajza marad a lemezen. Ez igen alkalmas metszők számára. A kollodiumot éter- és alkoholkeverékkel szokás eltávolítani. Sztereoszkóp képek* (Tömtátkepek

e) Mielőtt a sztereoszkópképek készítési módjára átmennék, tán nem veszi rosz néven az olvasó, ha a sztereoszkóp készüléket írom le röviden. Alig van halandó, ki már e készülékbe be nem nézett volna s nem bámulta volna az ott látott megtestesült, majdnem élőképeket. E készülék görög neve azt mutatja, hogy benne megtestesült tárgyakat láthatunk; és valóban az ott látott képek ily benyomást gyakorolnak ránk, holott minden pillanatban meggyőződhetünk, hogy sík képeket nézünk. A festő és rajzoló művészet is iparkodik sík képeiben távlat szerinti rajzolás és árnyékolás által a tárgyakat megtestesíteni; mily meglepő plasztikával van festve Munkácsy képe „Krisztus Pilátus előtt"; mindazonáltal ez csak megközelítőleg sikerül a művészetnek. A sztereoszkóp ellenben a megtestesülés csalódását a legnagyobb fokra emeli. Hogy mikép származik ez, a következőkben akarom kifejteni, a nélkül, hogy az optikába mélyen belemerülnék. Ismeretes dolog, hogy az ember szeme valóságos sötét kamra; sőt a sztereoszkóp feltalálója egyenesen a szemből kiindulva szerkesztette készülékét. Csakhogy a szem nagyon tökéletes készülék, mert nemcsak hogy akromatikus lencsével bír, hanem önmagában hordja a különféle távolságokhoz való alkalmazkodási képességét is. A sötét kamra hátsó részén, mint azt már a bevezetésben említettem, keletkezik a nyílás előtt lévő tárgy képe. Valamint a kar tapintó-idege az ujjakban számos tapintási idegre oszlik, melyek a tapintás érzetét közvetítik, ép úgy oszlik szót a látási ideg a szemgolyó hátsó falazatán, alkotva az u. n. reczehártyát. Ezen keletkeznek a külvilág képei, és felfogó 9