Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1883

— 54 —• köttetésben áll. A szekrény belsejében oldalvást egy kaucsuk-ventil van alkalmazva, mely a felső billentyűvel van összeköttetésben. E ventil pedig kaucsukeső által egy kaucsukkortével közlekedik; ha a körtét nyomjuk, az emeli a ventilt s ezzel emeljük a felső billentyűt, mely ismét magával ragadja az alsó billenyüt. így a nyitás és zárás mintegy pillanat alatt történik. Ha a körtét gyorsan nyomjuk, a nyitás és zárás is gyorsabban megy véghez, s így mintegy hatalmunkban van az egész folyamatot szabályozni. Ha a fényképész kint, műtermétől messze dolgozik, azaz felvételeket eszközöl kollocliumos lemezekkel, sötét sátorra vagy kocsira van szüksége; zselatinos lemezeknél ez fölösleges, de igényel oly szekrényt, melyben a zselatinos lemezeket a fénytől védve hordozhatja s elöveheti, a már érzékenyítetteket visszahelyezheti. Ha egy, két felvételt csinál, akkor egy, illetőleg két kaszetta is elég; ha azonban többet akar eszközölni, az u. n. váltószekrényre van szüksége. Ez egyszerű szekrény (1. a 8. ábrát), mely vékony fiókokra van beosztva. Minden egyes fiók fölött külön-külön elzáró ajtó van redöalakban ; a szekrény hosszában, fent, mindkét szélén, ajakfákkal van ellátva, melyekbe egy hidacska jár. A hidacska közepén van ép oly nyílás, mely a fióknak megfelel ; a nyílás rugóval van elzárva. Ha most e váltószekrényből lemezt akarunk kivenni, a számozott fiók félé toljuk a hidacskát s a hidacskára helyezzük a S. é/bra.. kaszettát. A kaszetta oda erősítésével a hidacska rugója félre tolatik ; most a fiók fölött lévő redős ajtót eltávolítjuk, a váltószekrényt felfordítva, a lemez a kaszettába esik. A kaszetta eltávolításával a hidacska rugója becsukja a fiók nyílását. Ez főleg a már érzékenyített lemezeknek szekrénybe való visszahelyezésénél igen alkalmas. A szekrényt talpára állítván, a hidacska alatt lévő redőt betoljuk s azután a hidacskát is eltávolítjuk. A hány fiókból áll a váltószekrény, annyi felvételt lehet tenni, a nélkül, hogy a kellemetlen sátorra szükségünk volna. Tájképek, utczák stb. levételénél ez megbecsülhetetlen. A zselatin lemezen lévő kép elöhivása másképen történik, mint a kollodiumosaknál. Itt az előhívó oxalsavas vasoldatból áll (1 s. r. oxalsavas só és 3 s. r. víz). Az oxalsavas vasat maga a fényképész is előállíthatja: vasvitriol oldatot (1 s. r. vasvitriol és 3 s. r. viz) beleönt oxalsavaskali oldatba (1 s. r. só és 3 s. r. viz) egyenlő mennyiségben. Osszeöntés által keletkezik oxalsavas vas, oldva oxalsavas kaliban; ezt vizzel hígítva s néhány csepp tiszta bromot beleöntve, adja az előhívót. A behatásnak tovább kell tartania, minek következtében a folyadékot a lemezen tartogatja. A kép rögzítése, épen ugy mint a kollodiumnál, alkénsavas nátronnál történik ; ez is tovább tart. Ezután következik a kép mosása.