Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1883

— 47 —• előnyös elhelyezés és draperirozás a fotográfus jó ízléséről tesznek tanúságot. Müképek tanulmányozása s az aesth:>tika ismerete (akár elméletileg, akár gyakorlatilag szerzi is azt, valaki) nyújthat némi útmutatást. Rajzok levételénél rajzoló deszka, olajfestmények másolásánál a festők állványa jön használatba. A bútor színéről még azt kell megjegyeznem, legjobb ha az barnára van festve s legalkalmasabb a gyapjú, jutte, vagy bársony szövet vörösbarna, vagy sárgabarna színben. A fényes s kirivó színű bútor igen roszul veszi ki magát a fotográfián. A hátsó fal mellett láthatni minden műteremben egy sajátságos vaslábon álló vasrudat, mozgatható könyöktartóval. Első pillanatra szükségtelennek látszanék e készülék, pedig haszna igen nagy, a mennyiben a legkönnyebben mozogható testrész hosszabb ülésnél a fej; így azonban támaszában szilárdságot nyervén, néhány másodpercz alatt nyugodtan marad s éles képet nyerünk. Épen azok, kik azt állítják, hogy fejük a tartóban mozog, leginkább szorulnak rá, mert szivük minden lüktetése a megtámasztott fejben érzik s ezek legnyugtalanabbak. A felvételnél a feszes és merev tartás épen nem vezet czélhoz; az ember annyira mozgékony, hogy mereven e néhány másodperczet sem képes kibírni. Mi természetesebb tehát mint az, hogy elfáradván önkénytelenül nyugtalankodik, minek folytán a kép nem sikerül, kettős lesz. Innét a készülék elé állni legjobb egészen könnyedén (legei') s valami kedves dologra gondolni, mert a készülék még ezt is visszaadja. A szem merev tartása sem ajánlatos, a gondolatnyi ideig tartó pislogás is megengedhető, csak ne legyen nagyon gyakori. A személy elhelyezése, test előnyeinek kitüntetése, a láb és kéz elrendezése a fotográfus szépészeti ízlésétől függ. Ámde ez egyeseknél alig vihető keresztül, inert tapasztalatom szerint a megigazított kéz v. láb csakhamar visszaesik a megszokott fás állásba; magában a publikumban kell egy kis hajlandóságnak is lennie. Innét van, hogy a színészek és színésznők, kik az alakítást tanulmányozván, ismerik, többnyire jó állású képeket kapnak. A felvételi szoba legfontosabb és legbecsesebb bútorzata a felvevő készülék (Apparat). Ez három részből áll: egy alsóból, ez az állvány; a szekrényből, moly maga a sötétkamra a homályos lemezzel (Visirscheibe) és a kassettával együtt; végre a sötétkamra mellső részéhez oda erősített lencserendszerből. Az állvány akár egyszerű háromlábú asztalka legyen az, akár kereken mozgó s csavarok segítségével fel s leirányítható tartó, nem határoz; fő és nélkülözhetlen kelléke, hogy könnyen előre v. hátra vihető s emelhető és sülyeszthető legyen. A készülék távolsága a tárgytól határozza meg a kép nagyságát, így pl. a vizitkártya a személyhez közelébb véve, azt térdig rajzolja; még közelébb felállítva, mell- vagy fej képet ad, és megfordítva, minél távolabb viszszük azt a személytől, annál több tárgyat rajzol, melyek mindenesetre kicsinyek lesznek. A készülék egy szintben legyen, a mennyire ez lehetséges, a leveendő személy vagy tárgygyal; a készülék különféle állásánál különféleképen rajzol. Maga a sötétkamra, most már nem olyan, a milyent Porta szerkesztett