Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1883

— 39 —• :Z ARCZ- ES TAJKEP-FOTOGRAFIA. BEVEZETES. |z emberi elme, mely a természetben folytonos hódítások után yi törekszik s a természet erőit rablánczra fűzve saját czéljaira felhasználni iparkodik, napjainkban oly nagy eredményekhez jutott, melyek a laikns szemlélőt csodás-bámulatra ragadják. Majd a vizet gőzzé változtatva, mozgatja vele a világot; majd titkos erőket ébresztve, ezek által üzen a világ ellenkező zugába; majd pedig beszél mérföldeken át, a nap jótékony sugarait sem kímélve, irányítva azokat munkát végeztet velők; nekik hatni, változtatni kell az ember akarata szerint. A tudomány fáklyája mellett megvalósít olyanokat, melyek azelőtt a mesék országába tartoztak. Ki hitte volna, hogy az ember képes lesz bizonyos készülékek és szerek segítségével valamely személy vagy tárgy képét eredetéhez liiven visszaadni s azt állandósítani? Az emberi ész nem bizva az emlékező tehetség évek után rajzolta képbe, módokat keresett, melyek segedelmével a tükör képét megkötni s az utókornak fentartani törekedett. Az álom megvalósult, a törekvést siker koronázta s előállt a technikának egy uj ága, melyet fotográfiának nevezünk. A fotografia miben létét, vagyis a kép keletkezését s annak állandósítási módszereit akarom e rövid sorokban kegyes olvasó veled megismertetni. Mielőtt a világosság munkálkodását, melyet az emberi ész uralma alatt végez, elmondanám, tán nem veszed rosz néven, ha elbeszélem, mikép fejlődött fokról-fokra a fotografia művészete. ái fotogptla tQ)Ptéci®t©. Régen ismerték már a chemikusok a salétrom-savas ezüst és a clilorezüstnek azon tulajdonságát, miszerint e sók oldatába mártott papírszeletek